Gyermekellenes csoport? Szerencséd, hogy anyukád nem volt a tagja...

Már az elején nem árt tisztázni: tőlem mindenki azt csinál, amit akar. Gyereket vagy kutyaházat, számomra édes mindegy. Én azt nem értem: mi a francért hoznak létre emberek olyan témában nyilvános oldalt, amiről alapvetően fogalmuk sincs? Hiszen nincs gyerekük. Mégis úgy gondolják, ők akkor is tudják a frankót! Hát nem. Mert még mindig nincs gyerekük. A magyarázat ilyen baromi egyszerű.

Ennél már annak is nagyobb létjogosultsága lenne számomra, hogy olyan szülők alakítsanak bandát, akik menet közben lettek gyerekellenesek, mert nem azt kapták a szülőségtől, amit vártak. Ilyen platform nem jön létre, mert elég nagy bunkóság lenne a saját gyerekeddel szemben, hogy nyilvánosan utáld.

Elkezdtem magam jobban beleásni a tartalomba, és az feltűnt, hogy ezt az egész mozgalmat igyekeznek vicces formában feltüntetni, hogy kevésbé tűnjenek bicskanyitogatónak. Ám ez a poénosság csak hellyel-közzel sikerül nekik. Például olyan cikkek megosztása kicsit sem humoros, hogy éves szinten hányan haltak bele a szülésbe, pláne, ha az az adat már nincs mellette, hogy összesen hány szülésre levetítve történnek a halálesetek. Mert ha az összes számot nézzük, akkor elenyésző.

Hogy én akartam-e gyereket? A fene se tudja már. Biztosan volt időszak, amikor vágytam rá, de olyan hirtelen kerültem bele a helyzetbe, hogy végül nem volt idő fontolgatásra meg vacillálásra. Igen, néha mocskos nehéz, és a pokolba kívánnám magam, hogy ott legalább pihenjek. Én is a saját gyerekem szeretem a legjobban, nem imádok minden kisgyereket. Tudom, hogy baromi idegesítő a sok hiszti meg visítás is. Képzeld el, az ovis kiránduláson legszívesebben letoltam volna egy üveg vodkát, hogy ne halljam ezt a sajátom mellett még 28 gyerek szájából...

Szeretem az állatokat. Volt kutyám. A családom része volt, együtt voltunk jóban-rosszban. Imádtam, ő volt az én kis kutya babám, és elmondhatatlanul szomorú voltam, amikor elpusztult. Az ágyamban aludt, ahogy most a gyerekem. Előtte neki jártam vásárolni cuki cuccokat meg játékokat, ahogy most a gyerekemnek. De ez a két dolog, két szeretet, két kötődés, két olyan tök más érzés, amiről nekik fogalmuk sincs. Mert nincs gyerekük.

Kikérhetik maguknak ezen az oldalon, hogy nettó taplóság, amikor a gyerekvállalással frusztrálnak valakit. De ennél nagyobb baj az, hogy helyenként félrevezető infók hadával ültetnek negatív érzéseket egy esetleg bizonytalan ember fejébe - olyan témában, amiről nem rendelkeznek kellő infókkal.

Csernusnak volt egy marha jó mondata egyszer, hogy szülői jogsi kellene. Igen, ezzel tök egyetértek, mert vannak, akik teljesen pálya alkalmatlanok a szerepre, de azok általában nem olyan emberek, akik ezért vagy azért eldöntik, hogy nem akarnak gyereket. Erre nem lehet felkészülni. Nem születünk anyának vagy apának, hanem idővel azzá válunk, amikor már a kezünkben tartjuk azt, aki miatt már ezt a szerepet is betöltjük.

Én mégis azt gondolom, hogy ennek a csoportnak a legtöbb tagja - legtöbb, és nem mindegyik - valójában nem azért nem akar gyereket, mert mondjuk, rossz példákat lát, avagy anyagilag nem engedheti meg magának. Egész egyszerűen beszariak szülővé válni, és a világ ad számtalan tippet arra, hogy milyen kifogásokat hozhatnak fel - amik viszont a legtöbb esetben harmat gyengék...

Nyitókép: Shutterstock