Petivel egy bevásárlóközpontban találkoztam először, amikor is a forgóajtóban egymásra mosolyogtunk, ő pedig azonnal megjegyezte, milyen harmonikusan nézek ki. Ami azt illeti, ő sem panaszkodhatott, a fehér ing diszkréten kiemelte izmos mellkasát és vállait, míg középhosszú fekete haját a fülei mögé tűrte. Sötétbarna szemei melegséget sugároztak, annyira egyben volt a srác, hogy öröm volt ránézni. A szimpátia kölcsönös volt, elkérte a számomat és megígérte, hogy hamarosan jelentkezik.
Így is lett, tényleg csöngött a telefon, én pedig dobogó szívvel szóltam bele. Esetlenül kezdtünk el beszélgetni, kicsit hadart is, úgyhogy alig értettem, amit mond, de gondoltam semmi baj, nyilván csak zavarban van. Megbeszéltük az első randit, amire izgatottan készülődtem, de az már némileg lelombozott, hogy míg én odaértem percre pontosan, ő épp akkor üzent, hogy fél órát késni fog. Gondoltam sebaj, addig sétálok egyet, legalábbis kevésbé leszek feszült, amikor megérkezik. A feszültségem azonnal elszállt, amikor megláttam és rám mosolygott. Beültünk egy kávézóba, de a feketeleves csak ezután következett: Peti megállás nélkül magáról beszélt, ráadásul olyan elképesztő dolgokat mondott, hogy néha csak fogtam a fejemet.
Biztos ismeritek azt az érzést, amikor az ember győzködi magát, hogy nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek látszik, de nem tudtam magamat becsapni. Egy óra múlva úgy döntöttem, inkább menekülőre veszem a dolgot és fejfájásra hivatkozva elköszöntem. Szépfiú ide vagy oda, életem egyik legkiábrándítóbb randija volt. Ő azonban nem adta fel, elkezdett nekem lelkesen üzeneteket írogatni, mint akinek egyáltalán nem esett le, hogy nem sikerült a legjobban az első randink. Jót akart, de az SMS-ek hemzsegtek a helyesírási hibáktól, ami szintén nem volt jó pont nálam. Végül lezártam ezt a tiszavirág életű „kapcsolatot", úgy éreztem, nem egymást keressük Petivel.
Egy év múlva aztán váratlanul újra összefutottunk egy szórakozóhelyen. Szívdöglesztő volt, én pedig nem tudtam levenni róla a szemem. Ő is észrevett és egész este körülöttem legyeskedett. Hirtelen megszépült a múlt és azt gondoltam, miért ne ismerkedhetnék tovább Petivel, hisz egy második esélyt mindenki megérdemel. Az is imponált, hogy minden nő rá volt kattanva, de ő csak velem foglalkozott, a női egóm ragyogott a figyelme tükrében.
Megbeszéltünk újra egy randit, ahová már némileg szkeptikusan érkeztem. Aznap is nagyon jól nézett ki, de amikor elkezdett beszélni, csökkent megint a lelkesedésem. Nem igazán voltunk egy hullámhosszon, hogy finoman fejezzem ki magam. Bármennyire is akartam, hiába tetszett külsőleg, a lelkemet egyáltalán nem érintette meg. Amikor a randi közepén megcsókolt, végképp elszállt minden illúzióm. Nem volt benne semmi érzékiség vagy gyengédség. Nem volt kedvem kipróbálni, vajon az ágyban hogyan viselkedne.
Pedig ő is csak arra vágyott, amire én, hogy valaki végre önmagáért szeresse. Fájdalmasan ecsetelte nekem, hogy mennyire nem jönnek össze a dolgai, évek óta egyedül van, az üzlet sem alakul jól és nagyon elveszettnek érzi magát ebben a világban. Megsajnáltam őt, hiába a vonzó külső, valahogy űzte őt a balszerencse. Nekem viszont nagy tanulság volt, hogy hiába szívdöglesztő egy pasi, ha nem tudok vele beszélgetni, a fene megette az egészet!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.