"Elmentem intézni a házvásárlással kapcsolatos ügyeket, addig Zoli vigyázott Ancsára. Mikor visszajöttem, ki volt akadva, hogy három órára a gyerekkel hagytam, holott nem is ő az apja. Miközben én a közös ügyeinket intéztem!" - háborog Linda.
Másfél éve él Zolival, ősszel házasodnak össze, addig szeretnék első közös otthonukat is nyélbe ütni. Azt is elmondja, hogy bár az ötéves Ancsa rajong Zoliért, a férfi legfeljebb elviseli a kislányt. Közönyösen és távolságtartóan viselkedik vele, és nemrég világossá tette: ha az új házban élnek majd, ő nem fog reggelente kitérőt tenni, hogy óvodába vigye a kislányt. Merthogy neki ez nem dolga, nem az ő gyereke. Ő maga soha nem is akart gyereket...
Hogy mit mondanék erre Zolinak? Valóban, Ancsa nem a te lányod, van neki apja, aki lehetőség szerint tartja is a kapcsolatot vele. De onnantól fogva, hogy Lindával tervezed az életed, kénytelen vagy elfogadni: Ancsa is a csomag része, és örökre az is marad.
Ha te nem is akarsz gyereket, a ti családotok már háromtagú: Linda, te és Ancsa vagytok benne. A párod gyereke ugyanis nem a te gyereked, de mindenképpen családtag.
Amikor olyan társra lelsz, aki korábban már elköteleződött és gyereke született, nézz szembe vele: a gyerek hozzá tartozik. Dönthetsz úgy, hogy nem vállalod, de akkor másik társat kell keresned. A párod számára mindig a gyerek érdeke lesz az első. Benne van a pakliban, hogy nem fog a karriered miatt külföldre költözni vagy féléves világkörüli útra indulni veled kettesben. És a bónusz: a gyerek nemcsak ott lesz az esetek nagy részében, hanem jó eséllyel azt sem tudod elkerülni, hogy te és ő kettesben legyetek...
Amikor én kerültem olyan társ mellé, akinek már volt gyereke, heti három napot hármasban töltöttünk. Ez volt a természetes. A legfontosabb kérdésekben természetesen mindig az a szülő dönt, akivel él a gyerek. Nekünk, a mozaikcsalád friss szereplőinek, sosem az a dolgunk, hogy anyák/apák legyünk (kivéve azokat a speciális helyzeteket, amikor nincs anya/apa, és mi önként vállaljuk ezt a szerepet a társunk mellett).
Hanem az, hogy egy olyan felnőtt legyünk a gyerek életében, aki szeretettel mellette áll és gondoskodik róla. A családja egy tagja, akiben maximálisan megbízhat.
Nyilvánvaló, hogy az igazán harmonikus együttműködéshez kell a gyerek vér szerinti szülőjének áldása is, de Lindáék esetében ezzel ugyanúgy nem volt probléma, ahogy nálunk sem. Tapasztalatból tudom, hogy a legtöbb szülő örül annak, ha a kicsinyéhez szeretettel viszonyulnak volt párja új otthonában - mert bármilyen is a viszony a különvált szülők között, a saját gyerekének senki sem akar rosszat. Ha feszült is a helyzet, te soha ne mondj rosszat a másik szülőről gyerek előtt, mert ezzel nagyon sokat tudsz ártani az egész helyzetnek!
A férjed, feleséged gyereke valóban nem a te gyereked, de ettől még felelősséggel tartozol érte, és mindannyiótoknak az a legjobb, ha úgy fogadod el őt, ahogy van. Kinyitod felé a szívedet, és szereted őt. Így ő is szeretni fog téged... hiszen bármi is történjék, ti már egy család vagytok.
Párkeresés: Egy egyedülálló apa is lehet főnyeremény!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
