Marci hatalmas vigyorral az arcán újságolta haverjának a lehengerlő hírt: - Hallod, ez a csaj! Istenem, annyira szép és csinos! Okos, és Jézusom, megőrülök érte!
Gergő csak nevetett:
- Na, mi van? Megint belezúgtál valakibe?
- Esküszöm neked, hogy elvette az eszem. A boltban futottam vele össze. Ahogy rám mosolygott... - ecsetelte. - A lényeg, hogy elhívtam egy kávéra, és igent mondott.
- Szép volt, öreg!
Marci repdesett az örömtől. Fürdés, hajmosás, borotválkozás. Mindent bevetett, hogy lehengerelje a titokzatos lányt. Sok mindent nem árult el magáról, csak azt, hogy Evelinnek hívják. Régebben a városban élt, de utána elköltözött. Nemrég tért ismét vissza. Marci, aki csak pár éve költözött ide, nem ismerte a lányt. Így nem ismerhette a múltját sem. Mit sem sejtve, virággal a kezében sétált a kávézóhoz, ahol a lány már várta. Egy kirakat melletti asztalhoz ült le. Egy könyvet olvasva várta, hogy a fiú megérkezzen.
Hosszú órákkal és sok-sok kávéval később indulni készültek.
- Sétálunk egyet? - tette fel a kérdést a férfi.
- Persze, szívesen.
Egy idő után a fiú észrevette, hogy az emberek összesúgnak a hátuk mögött. Némelyik még mutogatott is a lányra. A fejüket csóválták, gonoszan kacarásztak. Evelin is észrevette a nyilvánvalót, de nem tudta, reagáljon-e egyáltalán. A sokadik ilyen alkalom után megszólalt. Szigorúan előre nézett, még csak véletlenül se fordította a fejét a fiú felé.
- Azt hiszem, el kell mondanom valamit. Előbb-utóbb úgyis kiderül. Inkább tőlem halld, mint mástól. Így biztosan az igazságot fogod megtudni, nem pedig egy mesterkélt, átírt történetet.
Marci ereiben meghűlt a vér. Annyira szép minden. Annyira tökéletes minden. Most mégis mit fog mondani? Hogy házas? Hogy pasija van?
- Légy őszinte, kérlek - préselte ki végül magából a szavakat.
- Régen prostituált voltam - mondta ki mindenféle érzelem nélkül a lány. - Nem akartam, de muszáj volt. Talán 18 lehettem, amikor a barátnőmmel bulizni mentem. Jól éreztük magunkat, táncoltunk, ittunk, nevettünk. Megjelent két srác, akik itallal kínáltak minket. Én elfogadtam, a barátnőm nem. Neki szerencséje volt. Semmi másra nem emlékszem az estéből.
Másnap egy koszos szobában ébredtem, az ágyrácshoz kötözve. Elraboltak, bedrogoztak, és erre a munkára kényszerítettek. Sok más lány is ugyanebbe a helyzetbe került. Igazából le is mondtam az életemről, soha nem gondoltam volna, hogy valaha kikerülök onnan. A mai napig nem tudom, miként talált ránk a rendőrség.
Az itthoni emberek nem tudják, mi is történt valójában. Mindenféle pletyka indult, hogy összejöttem egy sráccal, aki aztán futtatott. És éltük boldogan az életünket.
- De miért nem mondod el nekik, mi történt valójában? - kérdezte Marci, akinek hatalmas döbbenet ült ki az arcára. Eszébe sem jutott volna, hogy ezt fogja hallani.
- Mert nem akarom újra és újra átélni azokat a szörnyűségeket. Az is hatalmas haladás részemről, hogy neked el tudtam mondani. Nem akarom, hogy sajnáljanak. Hogy odajöjjenek és a hogylétem felől érdeklődjenek. Inkább higgyék azt, hogy egy olcsó prosti vagyok, mintsem, hogy sajnálkozzanak felettem, amíg élek...
Marci megszorította a lány kezét. Így sétáltak tovább néma csendben, hallgatva a járókelők kacaját.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
