Ha szidod az exed, az rólad is sokat elárul, ugye tudod?

Kata és Dani látszólag egész jól megvoltak, persze akadtak köztük nézeteltérések, mint a pár között általában, de úgy tűnt, amúgy minden rendben van. Nem rég viszont szakítás lett a vége a 4 éves románcnak, Dani ugyanis úgy érezte, kihűlt a kapcsolatuk, ráadásul már állandóan veszekedtek, így nem akarta folytatni. Kata persze kiborult, és nekünk, barátnőinek öntötte ki a szívét, ahogy az ilyenkor lenni szokott, mi pedig együtt szidtuk vele azt a „szemétládát". Kata jó pár hétig szapulta őt, és kiderült, nem volt annyira rózsás a kapcsolatuk korábban sem. Elhangzott, hogy nem is volt jó vele a szex, hogy lusta volt, nem segített semmiben, hogy nem tudott egy normális ajándékot venni neki soha, hogy egy bunkó, hogy egyszer kiderült, hogy a kolléganőjével flörtölget, és még lehetne sorolni. Mindennek elhordta őt, akibe elvileg szerelmes volt, és akivel tervezte leélni az életét...

Úgy tűnik, ilyenkor ez a „szokás", szakítás után egy mocskos rohadékká válik a másik szemében az egykori párja, gyakran a szétválás okától függetlenül is. Hiszen még ha nem is csalt meg, hibákat mindig lehet találni a másikban. Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy lehet ennyire csúnyán beszélni egy olyan emberről, akit elvileg még nem is olyan rég szerettél, akivel együtt éltél évekig, akinek talán még gyerekeket is szültél/nemzettél?

Itt nem két hónapos kapcsolatokról van szó, amikor megismered az illető igazi énjét pár hét után, és azt mondod, köszönöm szépen, ebből nem kérek, mert ez egy idióta. Ilyenkor már a két fél jól ismerte egymást, hiszen évekig együtt voltak, együtt éltek. És hirtelen, amikor véget ér a kapcsolat, a másikat elhordják mindennek?

Eddig akkor mi volt?

Hazudtál magadnak és a környezetednek is, hogy minden szuper, és boldogok vagyunk, és megtaláltad életed párját?
Az nem jut eszedbe, hogy az exed szidása rólad is sokat elmond, hiszen te voltál együtt ezzel a „aljas szemétládával" évekig. Ez rólad is sokat elárul akkor... A másik olyan amilyen, nem valószínű, hogy meg tud/fog változni, neked viszont lett volna esélyed lelépni, de együtt maradtál ezzel a „seggfejjel", akiről eddig is pontosan tudtad, hogy milyen ember.

Az pedig, hogy az évek során változott meg, szerintem csak részben lehet igaz. Nyilván változnak az emberek, de valószínűleg, amit most annyira kifogásolsz benne, mindig is ott volt, csak nem akartad észrevenni. Vagy ha észre is vetted, gyorsan elnyomtad magadban, homokba dugtad a fejed, próbáltál úgy tenni, mintha nem is létezne. És persze kifelé csakis a szépet és jót kommunikáltad. Most viszont ráöntöd a környezetedre az összes elfojtott bajodat a másikkal, és csakis a rossz tulajdonságait emlegeted. A barátaid meg csak néznek, hogy ez volt a „boldog pár"?

Persze ez ilyenkor valahol egy védekezi mechanizmus, mert könnyebb úgy feldolgozni a szakítást, ha a rosszra fókuszálsz, és azt mondogatod magadnak, „úgyis egy rohadék, jobb ez így". És sokszor nyilván ez igaz is. Na de ő akkor is az életed része volt hosszú évekig, és valamikor szerettétek egymást (jobb esetben). Érthető, hogy most fáj, de akár tetszik, akár nem, magadat minősíted azzal, ha szidod az exed, mert te döntöttél úgy anno, hogy vele vagy, a másik feled volt! Ezt már nem tudod megmásítani. Lehet meg fogsz lepődni, de neked is jobb érzés lenne, ha nem utálkozva tekintenél rá, hanem elfogadnád, hogy ő a múltad része, és továbblépnél.

Nyitókép: Shutterstock