Apaként is férfi vagyok és szükségem van a szerelemre!

Minden energiáját abba fektette, hogy helytálljon, mint első számú szülő, és ezt sikeresen véghez is vitte. A gyerekeivel töltötte a szabadidejét, rájuk fordította az összes figyelmét. Mivel érdemi segítsége nem volt, így főzött, mosott, vasalt, takarított, tanult a fiaival, sőt, még a kertet is rendben tartotta. Este ágyba dugta a srácokat, mesélt nekik, majd miután elaludtak, olvasott vagy tévézett.

Sokáig háttérbe helyezte magát, és nem törődött azzal, hogy ő is megtalálja a boldogságot, amit egy új nő mellett élhetne át. Persze voltak halvány próbálkozásai az ismeretségi köre segítségének köszönhetően, de ezek a "kapcsolatok" még a korai ismerkedési fázisban megszakadtak. Végül rászánta magát, és regisztrált egy társkereső oldalra, hátha ott nagyobb sikerrel jár.

Pár napig várt, hátha ír neki valaki, de senki nem jelentkezett. Ekkor elhatározta, hogy ráír egyre azok közül, akik tetszenek neki, elvégre mégiscsak a férfinak illik kezdeményezni. Meg is született a levél:

"Kedves Anita!

A bemutatkozásod alapján szimpatikus vagy, és tetszel a képeken, amiket feltöltöttél magadról. Rólam dióhéjban csak annyit, hogy három éve váltam el, azóta a két gyermekemmel élek, és igyekszem megadni nekik mindazt, amihez sokszor két szülő sem elég. Kedvenc időtöltésünk, hogy nagyokat sétálunk, kirándulunk együtt, mert imádjuk a természetet.

Bulizni nem járok, mivel a baráti társaságom jó pár éve szétesett, a kocsmákat is messziről kerülöm. Kicsit ugyan puritánnak tűnhet az életem, de az a látszat ellenére teljes értékű. Mégis, szeretnék egy olyan megértő társat, aki elfogad, sőt, idővel megszeret, és szíves örömest csatlakozik a hármasunkhoz."

A válasz azonban, ami a levelére érkezett, megdöbbentette:

"Kedves Gábor!

Köszönöm, hogy írtál, de úgy érzem, hogy nem én vagyok az, akit keresel. Érzem a soraidból, hogy neked a gyerekeid az elsők, és ez soha nem is fog megváltozni, legalábbis évekig még biztos nem... Nagyon elismerésre méltó, hogy így gondoskodsz róluk, de én nem olyan férfit szeretnék, akire csak emiatt lehet felnézni.

Nem akarok második vagy harmadik lenni a párom életében, sőt, még a holtverseny sem érdekel: vetélytársaktól mentes szerelmet szeretnék. Neked se szabadidőd, se felesleges energiád erre. Szerintem fogadd el a szerepet, amit választottál, és légy boldog úgy, hogy nincs nő az életedben!"

"Tény, hogy aki magában viseli gondját a gyerekeinek, az különleges bánásmódot igényel egy párkapcsolatban, akár férfi, akár nő - fejtegette nekem csüggedten. - Sokkal lassabban megy minden, hiszen mi már nemcsak saját magukért vagyunk felelősek, ezért talán nehezebben engedjük be féltve őrzött "várunkba" a másikat. Ám türelemmel és szeretettel minden fal lebontható."

Próbáltam vigasztalni, és szerencsére sikerült meggyőznöm: nem mindenki gondolkodik úgy, mint a levelet író hölgy. Biztosan lesz, aki meglátja a helyzetéből adódó előnyöket is - azt, hogy mennyire felelősségteljes és gondoskodó. Így végül nem adta fel a párkeresési terveit. Bízik abban, hogy megtalálja azt a nőt, akivel kiegészül a mostani családja, és talán még közös gyermeket is vállalhatnak egyszer.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock