Pokoli napok minden hónapban – ér szabadságot kivenni menstruáció idejére?

Egy nő legyen szexi és támogató feleség, gondoskodó édesanya, mindig vidám, problémamegoldó jelenség, aki végtelen türelemmel és energiával van megáldva. Mindez ugyanolyan elvárás a piros betűs napokon is, amikor sokkal érzékenyebbek, türelmetlenebbek vagyunk és legszívesebben magzatpózban feküdve vészelnénk át ezt a néhány napot.

De nem így teszünk, aminek köszönhetően a világ úgy tekint erre a pár napra, mintha nem is létezne. Hiszen már annyi mindennel tehetünk az ellen, hogy csillapítsuk a fájdalmat, a nyűgösséget, a hisztis (ahogy a férfiak mondják) pillanatokat: meditáció, jóga, görcsoldó tabletták, borogatás stb.

Arról nem is beszélve, hogy magát a menstruációt megelőzik a premenstruációs tünetek, amelyek személyenként változóak, de abban megegyeznek, hogy kicsit sem kellemesek. Hullámzó a kedvünk, percenként sírni támad kedvünk, kilátástalannak érezzük az életünket, legalább két kiló vizet tart vissza a szervezetünk és egyik ruhánkban sem érezzük magunkat komfortosan. A pattanásokról nem is beszélve...

Azonban a szenvedős napokon sem áll meg a munka, a háztartás, a gyereknevelés.

Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy álljon meg a világ a piros betűs napokon, pusztán kicsit könnyebb lenne, ha nem lenne ennyire evidens, hogy ez a női lét velejárója, ezt mindig minden esetben ki kell bírni.

Jó lenne, ha ezeken a napokon nagyobb empátiával, elfogadással fordulnának felénk a családtagok, a barátok, az ismerősök és fordulnánk mi, nők is egymás felé. Jó lenne, ha ilyenkor megengedhetnénk magunknak a pihenést, az elvonulást, hogy a párunkra vagy a kamasz gyerekeinkre hagyjuk a mosogatást, porszívózást, hogy ne kelljen úgy tenni, mintha meg sem kottyanna a folyamatos görcsölés és vérzés. Szimplán az is jól esne, ha a párunk nem tenné szóvá, hogy mennyire mások, idegesítőbbek vagyunk ezeken a napokon, hanem tudván, hogy ennek mi az oka, türelmesebb, támogatóbb lenne velünk és kivenni a kezeink közül a megterhelőbb teendőket, feladatokat.

Végezetül pedig mi, nők is legyünk elfogadóbbak, türelmesebbek saját magunk felé.

Szeressük a testünket és legyünk hálásak azért, hogy ilyen csodára képes minden hónapban. Ezeken a napokon engedjük meg magunknak a pihenést, a lassulást, fogadjuk el, ha nem úgy működik minden, mint a többi átlagos napon.

Nyitókép: Shutterstock