Azért csalt meg a feleségem, mert túl kedves voltam?

Távkapcsolatnak indult, aztán én Londonba mentem - ő pedig utánam jött. Amikor hazaköltöztünk, külön éltünk - mint előtte -, de éreztem, hogy lépnem kell, ha nem akarom elveszíteni őt. Így itthon is együtt folytattuk az életünket, összeházasodtunk, majd megszületett a fiunk. Vele együtt pedig jöttek a gondok is...

Persze sok év távlatából visszatekintve egyértelmű, hogy már előbb is voltak intő jelek. Állandóan féltékeny volt, csak magának akart. Amivel egészséges kereteken belül nincs is gond, hiszen ki ne akarná csak magának a párját? De ő túlzásokba esett, fojtogatott a birtoklási vágyával - pedig én nem adtam okot az állandó féltékenykedésére.

Az is rontott a helyzeten, hogy én klassz munkát kaptam, ahova minden reggel csinosan fel kellett öltözni, amíg ő otthon volt egyedül a gyerekkel, melegítőben. Én persze állandóan azt hallgattam, hogy biztos megcsalom meg csajozok. Őszintén szólva, totál lehangoló volt egy idő után mindig erre hazamenni. Ennek ellenére mégis hűséges voltam hozzá és a családunkhoz.

Észleltem én a problémát, próbáltam is neki segíteni, mert távol áll tőlem az a vaskalapos szemlélet, miszerint a nőnek kizárólag a konyhában meg a gyerekkel a helye. Mondtam neki, hogy járjon el többet otthonról, vettem neki és a barátnőinek színházjegyeket. De neki annyira megtetszett ez a mártír szerep, hogy a végén még a fejemhez is vágta, hogy én ne csináljak neki programokat.

Egyik este kimentem a fürdőbe, és láttam, hogy a telefonja a köpeny zsebében villog. Persze már az gyanús volt, hogy egyáltalán mit keres ott. Szégyen, nem szégyen, de belenéztem. Abból az egy üzenetből egyértelműen kiderült, hogy van valakije, megcsal... Felkeltettem az éjszaka közepén, számonkértem, és végül mindent bevallott. Akkor már vagy fél éve volt egy másik fickó is a képben. Én nem vagyok az a balhézós típus - pedig a barátaim és az apám szerint akkor kellett volna kiraknom a szűrét.

Helyette próbáltam vele megbeszélni. Randikat szerveztem magunknak, próbálkoztam, hogy valahogy hozzuk helyre. Hiszen másoknál is előfordult már ilyen kilengés, biztosan tudunk valami megoldást találni. Kértem, hogy zárja le azt a kapcsolatot és építsük fel újra a házasságunkat, folytassuk tiszta lappal. Egy ideig úgy tűnt, hogy működik is, de végül újra találkoztak. Majd egyik napról a másikra közölte, hogy ő elmegy. Így megindult az alkudozás az anyagiakról, a gyerek elhelyezéséről, az életünkről...

Hogy mit kellett volna másképp csinálnom? Én is csak tapogatózom, és talán az lehetett az oka, hogy hiába vagy kedves, jó fej férfi, aki mindenben partner, akivel mindent meg lehet beszélni, ha nem vagy ezek mellette tökös és határozott is, akkor megette a fene. Talán az evolúcióból eredően igenis kell a nőknek, hogy a sarkadra állj, ha kell, nemet mondj, kell nekik az a fajta férfias erő, ami felizgatja őket. Kell, hogy érezzék az erődet, és ne legyél egy nyápic papucs. Igen... erős legyél, és ne cuki!

Attila történetét Tóth Zsuzsa jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock