Igenis létezik sírig tartó, örök szerelem - Erre a legjobb példa a szüleim házassága

Ezért abban reménykedve, hogy a következő majd az lesz, továbbállunk és tovább keressük az igazit a Tinderen, vagy egyéb társkereső platformokon.

Így harminc évesen valljuk be, ez azért már annyira nem buli, mint az egyetem alatt vagy a húszas évek elején volt. Néha csak azzal próbálom nyugtatni magam, hogy ez egy generációs „betegség" a 90-es évek elején születettek életében ez egy gyakran előforduló jelenség. Majd, amikor leesik, hogy én vagyok az utolsó szingli a barátnőim között, akkor tudatosul bennem, hogy valamit talán mégis csak én rontok el.

Persze amíg jobb kezem felől házasodnak, addig bal kezem felől válópereken, gyermekelhelyezésen vitatkoznak a korombeli harmincasok. Én pedig azon imádkozom, hogy ha egyszer talán mégis el akar venni valaki és kimondom az igent, akkor néhány évre rá ne jöjjön a fekete leves, a válás. Erre pedig a lehető legjobb példa előttem, az én drága szüleimnek a házassága.

Közel harmincöt éve, hogy hivatalosan is összekötötték egymással az életüket.

Néhány kettesben töltött év után jöttem én, majd öt évre rá, a húgom, majd ismét öt évvel később az öcsém. Egy igazi szeretetteljes nagycsaládot teremtettek, és úgy neveltek fel bennünket, hogy soha semmiben nem szenvedtünk hiányt. Elsősorban itt a mérhetetlen szeretetre, gondoskodásra és elfogadásra gondolok. Mindhármunknak ugyanolyan végeláthatatlan mértékben adták a szeretetüket, a figyelmüket és a türelmüket. Egészséges felnőtteket neveltek belőlünk és azt hiszem, hogy ezért örökre hálás leszek nekik.

Ma sem tudom, hogy hogyan csinálták és csinálják, de soha egyetlen hangos szó nem hagyta el a szájukat, még akkor, sem ha valamiben nem értettek egyet. Tudom, hogy sajnos sok kisgyereknek kell végignéznie azt, amikor anya és apa tányérokat törve üvöltözik egymással. El sem tudom képzelni, hogy ez mennyire ártalmas lehet, ezért csak még inkább hálás vagyok, amiért ettől engem megkímélt a sors.

Úgy, ahogy minden kapcsolatban, az ő életükben is voltak nehezebb időszakok, hullámvölgyek, anyagi nehézségek, vagy egészségügyi problémák. Számtalanszor túlnőhettek volna rajtuk a gondok, de a köztük lévő szeretet ettől mindig sokkal nagyobb és erősebb volt.

Mások talán már akkor feladták volna a helyükben, amikor még fiatal házasként éveken át nem jött nekik össze a baba. A sok kudarcba és könnyekbe fulladt próbálkozás és vetélés nem távolabb, hanem csak közelebb hozta őket egymáshoz. Megismerték egymás gyengeségeit, és erősségeit, amikor egyikük feladta volna a másik ott volt, hogy lelket öntsön bele és segítsen neki. Látták egymást kövéren, lefogyva, életmentő műtét után, teljes pompában, kigyúrva, gyászolva, boldogan, szegényen és gazdagon is. Csak egyetlen dolog nem változott meg soha. Ez pedig az, amit egymás iránt éreznek. Az az erős, soha el nem múló, megkérdőjelezhetetlen, és ami a legfontosabb, feltétel nélküli szeretet, amit egymás iránt éreznek eddig mindenen átsegítette őket.

Ők azok, akik nap, mint nap tartják bennem a lelket, hogy úgy ahogy ők egymást úgy én is megtalálhatom azt az embert, akivel hasonlóan boldog életet élhetek még akkor is, amikor próbatétel elé állít az élet.

Már nem hiszek a tündérmesékben, de amikor rájuk nézek elhiszem, hogy igenis létezik a sírig tartó, örök szerelem.

Makra Lídia

Nyitókép: Shutterstock