Emlékszem, ilyen volt a húsvét gyerekként

A gyerekek szemében minden ünnep varázslatos. De tényleg! Mágikus erők hajtják a Mikulás szánját, angyalkák repítik a karácsonyfát a szobába és mesebeli nyulak potyogtatnak csokitojásokat, amerre csak járnak. Gyerekként mindez valóság, s minden különleges napnak illata, íze, aromája van.
A karácsony fenyő-, fahéj- és narancsillatú, a szülinapok az elfújt gyertya füstjétől aromásak, a húsvét pedig a nyíló virág és a meleg napsütés zamatát hordozza magában... na meg az olcsó parfüm szagát.

Emlékszem gyerekkorom húsvétjaira. Ebben az időszakban mindig sokat kirándultunk. Elmentünk barkát szedni, ibolyát vadászni és hóvirágot lesni – attól függ, épp mikorra esett az ünnep. Minden évben nekiálltunk tojásokat festeni, szinte ma is szúrja az orromat az ecet, amelyet azért tett nagymamám a tojások festőlevébe, hogy tartós maradjon a színük.

Egyesekre matricát is ragasztottunk vagy ecsettel pingáltuk tovább őket – fő a kreativitás.

Izgatottan vártuk a hétfőt, amikor elindulhatott a nagy tojáskeresés. Kis kosarakkal a kezünkben hol a lakásban, hol valakinek a kertjében vadásztuk a színes tojásokat, na meg az édességeket, amelyeket a nyuszi potyogtatott szerteszét. Aztán az összeset kitettük az étkezőasztalra, a feldíszített barkafa alá, és mivel mindenből pont annyit találtunk, ahány gyerek keresgélt (milyen meglepő!), teljesen mindegy volt ki mit gyűjtött, testvériesen megosztoztunk rajta. Na jó, néha egy kis szülői közreműködés sem ártott a viták elkerülése végett...

A húsvéti asztal számomra mindig nagyon színesnek hatott, talán az előző napon festett és a következő reggelihez felszolgált tojások miatt, amelyeket vígan elmajszoltunk – cseppet sem zavart minket, hogy fura, márványos a fehérje - vagy a sok tarka zöldségtől tűnt úgy, hiszen akkoriban nem ettünk télen se retket, se paradicsomot. Minden olyan vidámnak hatott és békésnek.

Mert nálunk ez is húsvéti hagyomány részét képezte: körbejárni a tágabb famíliát. Ezt egyrészt jó mulattságnak tartottam, mert szerettem vendégeskedni, másrészt viszont soha nem csipkedték annyit az arcomat, nem kaptam annyi nyálas puszit, mint a húsvéti időszak alatt. A pacsuliszagról nem is beszélve, amely minden nőrokonomat - és engem is – körüllengett estére, a sokféle fejemre locsolt kölni nyomán. De gyerekként még ezt is szerettem, bár a szag lemoshatatlannak bizonyult minden évben, s legalább egy hétig elkísért, fürdés és hajmosás ide vagy oda.

Gyerekkoromban a húsvét csupa különleges pillanatból összetapasztott élményforgatag volt, amelyekre szívesen gondolok. Remélem, hogy anyaként én is legalább ilyen izgalmassá tudom varázsolni az ünnepet és az én gyermekem is örömmel emlékszik majd vissza saját gyerekkorának húsvétjaira.

Nyitókép: Shutterstock