A vírushelyzetnek köszönhetően újból értékeljük azt, amink van.

Hiába, ez megesik a trópusokon. Hiszen arrafelé nincs tél, vagyis a hideg nem viszi el őket. Meg aztán a helyiek sem sokat vergődnek velük. Így bár elsőre lehetetlennek tűnt, de tény, hogy ha Mexikóba költözöl, akkor megtanulsz együtt élni a helyi háziállatokkal, vagyis a csótányokkal.

Szóval, nem olyan régen még a legnagyobb problémáim közé a csótányok és a meleg tartozott. Meg időnként az is, hogy vajon hol is igyam meg a délutáni kávémat: a parton vagy inkább a sétálóutca nyüzsgésében. Bár ha jobban belegondolok, azt is komoly problémának érzékeltem, hogy nem tudtam a fehér homokos tengerpartról dolgozni, mert a pálmafák nem vetettek elegendő árnyékot a laptopom kijelzőjére. Hallatlan...

Azóta persze én is, ahogy sokan mások is, átértékeltük az életet. Újra érzékelni kezdjük, hogy mi az, ami igazán fontos, és mi az, ami valójában teljesen értéktelen. Már nem az számít, hogy a legtrendibb ruhák sorakozzanak a szekrényedben, mert a kanapén dögleni és kutyát sétáltatni egy kinyúlt melegítőben is lehet. Hasonlóan az edzőruhához. Tök felesleges, hogy még a hajgumi színe is passzoljon a cipő és a sort árnyalataival, mert a négy falnak olyan tök mindegy.

Végre lehetőséget kapott az Instagram-generáció és persze a szüleik is, hogy lelassuljanak. Felfogják és felfedezzék, hogy az élet nem áll meg csak azért, mert épp nem tökéletes a szemöldökük formája. Sőt, továbbmegyek, az sem lesz főbenjáró bűn, ha nők testén felbukkan néhány szőrszál, amit még nem sikerült a legmodernebb - megfizethetetlenül drága - orvosi/kozmetikai szalonokban eltüntetni.

Ha nem lennénk benne nyakig ebben a speciális helyzetben, akkor nem tudnánk értékelni azt a sok mindent, ami megadatott nekünk. Nem kicsi pofon ez a ma élő emberiségnek, de talán nem kell neki nagyobb, hogy elkezdjen észhez térni. Felocsúdni, hogy az élet sokkal több, mint amit az Instagramon látunk. Messze túlszárnyalja a külsőségeket, az eszeveszett ereszd el a hajam bulikat, a tengerparti nyaralásokat, a bankszámlánkra havonta megérkező summát.

Sokkal inkább az, hogy ez a vihar is el fog vonulni, ahogy minden nagy, eget rengető bajnak egyszer vége lett a történelem során. Nyugi, ez is el fog múlni. Csak nem mindegy, hogy benned mi változik közben. Nem elhanyagolható a kérdés, hogy képesek leszünk-e felnőni a feladathoz. Mert nem kell ahhoz spirituális beállítottsággal rendelkeznünk, hogy felfogjuk: feladatot kaptunk.

Igen, ez most fáj. Hidd el, nekem is. Pillanatok alatt a feje tetejére fordult az életem, és azóta is így van. A bevételem egy jelentős része elapadt. A 30 fokos tengerpartról a mindig esős Angliába kellett jönnöm a túlélésért. Nem tagadom, nem kellemes ez. És bár visszasírom a csótányokat, akkor is azt mondom, hogy már most érzem, jót tett ez a maflás.

A helyén kell kezelni, mert ha ez megvan, akkor egyből tudni fogod, hogy a legnagyobb pokol közepette is ezer meg egy dolgot tekinthetsz igazi áldásként az életedben. Például azt is, hogy iható víz folyik a csapból.

Nyitókép: Shutterstock