Azért tartasz itt, mert mindig hagysz egy kiskaput a férfiaknak!

Még mielőtt azt mondanátok, hogy mindig csak a férfiakat bántjuk, igaz ez a nőkre is. Ha megérzik, hogy a másik gyenge, bizonytalan a döntésében és csak azért mond nemet, mert az esze azt diktálja, akkor ott vége van a történetnek. Addig fog ostromolni, amíg igent nem mondasz újra, hisz tudja, hogy úgysem tudsz neki ellenállni. Bár talán nem is akarsz, hisz a szíved mélyén te is ezt akartad.

Saját tapasztalatból írom ezeket, én is megéltem, nem egyszer. Volt egy exem, akit elküldtem újra meg újra, ő meg jött vissza, mint a bumeráng. Nem is értettem, miért teszi, hát nem érti, hogy én azt akarom, hogy vége legyen??? Igaz, mindig reménykedtem benne egy picit, hogy majd rájön, hogy csak engem akar. Azt is elképzeltem, hogy egyszer csak becsönget és azt mondja: „Szeretlek, gyere hozzám feleségül.". Valójában vágytam rá, csak azért szakítottam vele, mert éreztem, hogy ő nem akar engem igazán.

Akkoriban jártam egy sráchoz terápiára és nagy lendülettel meséltem neki, hogy mennyire gáz, hogy az exem újra meg újra bejelentkezik. Tomi higgadtan rám nézett és azt mondta, hogy itt az a legnagyobb baj, hogy nem húzok egyértelműen tiszta határokat és a remény mindig behúz. Hiába mondok nemet, ha közben reménykedek, hogy az exem végül majd rájön, mennyire szeret.

Teljesen lefagytam, hebegtem-habogtam. Igaza volt és utáltam ezt. Előadhatom itt az erős, fasza csajt, aki képes volt a gonosz férfit elküldeni a francba, az igazság az, hogy még mindig őrá várok. Még mindig azt gondolom, hogy megváltozhat, hogy ezúttal másképp lehet. Ő pedig pontosan érzi, hogy rés van a pajzson és addig ügyeskedik, amíg csak megint meg nem kapja tőlem azt, amit akar.

Van egy tanmese Steve Berry-től, amely arról szól, hogy egy ember hazavisz egy sebesült kígyót, ápolja, meggyógyítja, majd amikor szabadon akarja engedni, a kígyó megmarja őt. Az ember halála előtt odaszól a kígyónak: "Befogadtalak, etettelek, meggyógyítottam a sebeidet, és most azzal fizetsz, hogy megmarsz?" A kígyó megáll, és ezt válaszolja: "Ez mind igaz. De mindeközben végig tudtad, hogy én egy kígyó vagyok."

Így van ez velünk, nőkkel is. Bár tudod, hogy egy férfi árt neked, nem tud és nem is akar boldoggá tenni, mégis akarod őt. Persze egóból nemet mondasz és talán azért is, mert a környezeted ezt várja tőled, de közben nyitva tartasz a szíved legmélyén egy kiskaput. Egy kiskaput, amin aztán ki-be sétál a másik. Te meg nem érted, hogy miért bánik veled így. Hát ezért. Mert képtelen vagy tiszta szívből, valójában nemet mondani. Gyenge vagy ahhoz, hogy élesen meghúzd a határaid és ellenállj a mézes-mázos szavainak. Mert téged is behúz a remény, újra meg újra, mert elhiszed, hogy most majd másképp lesz, hogy ő más ember lesz.

De nem lesz. A szíved mélyén te is tudod és ő is tudja. Ez a ti játszmátok, ő ezzel nyer tőled energiát. Te pedig újra meg újra eljátszhatod az áldozatot, elmondhatod, hogy minden férfi egy szemét és téged senki sem szeret. Holott igazából a te hibád. Neked kell megszeretned magad annyira, hogy ne legyen kiskapu. Neked kell megtanulnod határozottan nemet mondani és éles határokat húzni. A te kezedben van az életed, nem az övében.

Nyitókép: Shutterstock