Asszonysors: Egész életemben másokért éltem!

Ki akarná, hogy megszólják? Ezért a házasságból nem lehetett kilépni. Kikacsingatni annál inkább - de ezt sem a nők csinálták, hanem az apukák, akik egyáltalán nem siettek haza a sok kisgyerek mellé. Sőt, egy kis nyugalomra vágytak munka után...

A szülei a közgazdaságiba íratták, hogy tiszta munkája legyen, ne a földet túrja, mint ők. Tanult gépírni, gyorsírni, alig várta, hogy érettségi után a helyi téeszben dolgozhasson. Az elnök elvtárs szerette magát csinos titkárnőkkel körülvenni, elismerés volt mellette lenni, fönn, az emeleten. Miniszoknya, magassarkú, bubifrizura: ezek voltak akkor a menők.

Az azért nem volt túl kényelmes, hogy a falu szélén laktak, és be kellett biciklizni a faluba, abban a kis szoknyában meg kényelmetlen cipőben. Ám mindenki tudta, hogy az elnök elvtárs titkárnője úgyis csak egy-két évig lehet bárki is, mert ezek a lányok gyorsan elkeltek.

Már csak egy talpraesett fiúra vágyott, aki szorgalmas, megbízható, dolgos, és családot akar. Géza ilyen volt, jóképű is, ügyeskezű is, mindössze annyi hibával, hogy munka után megállt lazítani a kocsmában. Ám ez neki jobban tetszett, mintha más nőkkel szépelgett volna.Géza csak neki tette a szépet. Az volt a szokás, hogy Szenteste kérik meg a lányokat, aztán nyáron, a jó időben megrendezik a nagy lagzit.

Náluk is így volt, hamar új neve lett: Szűcs Gézáné. Mintha ez egy verseny lett volna a lányoknál. Akinek nem lett férje meg gyereke az ötéves érettségi találkozóig, az már gyanús volt - vagy selejt. Vagy "tanulós", de az úgyis egyedül marad, tudta mindenki. Neki nemcsak férje és gyereke volt akkorra, hanem már javában építették a házukat is.

Az anyósa nem kedvelte, mindig elmondta, hogy választhatott volna Géza olyan lányt, aki ért is valamihez. Mondjuk, tud varrni - mert mihez is ért egy titkárnő? Kelleti magát, meg kávét főz. Ezért fel sem merült, hogy a gyerekek mellől visszamenjen dolgozni a téeszbe, otthon végezte az asszonyok dolgát: gyerekek, háztartás. Már a kisebbik lánya is középiskolás volt, amikor a férje megengedte, hogy eljárjon dolgozni. A téeszbe ment, de már nem az elnök titkárnőjének, hanem csak könyvelőnek, hátra, az udvarba. Már nem miniszoknyát és magassarkút hordott, de jobb is volt így biciklizni.

Soha életében nem volt egyedül. Lánykorában a testvéreivel lakott, utána Gézával és a lányokkal. Úgy lett, ahogyan tervezték, mindkét lány itt maradt mellettük. Jó így, hogy a közelben vannak, tud segíteni - mint mindig -, mert már van egy dédunoka is. Nincs nyugta, ezer dolga akad. Másképp megállna gondolkodni, hogy jó-e ez az élet így, vagy mi lehetett volna másképp.

"Jó ez így, ahogyan volt" - mondogatta. Hiszen minden normális ember élete ilyen. Különben sem teheti meg, hogy nem törődik a családdal, még ha egyedüllétre is vágyik. Ám a múltkor felment a hivatalba, és megváltott egy sírhelyet a temetőben. Egyszemélyeset... Mert ha életében nem akart - és nem is mert - magával törődni, de az örökkévalóságban egyedül akart lenni.

Törőcsik Edit novellája

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock