Önkritika egy halak nőtől: valójában egy nehezen kiismerhető, túlságosan empatikus bőgőmasina vagyok

Hol ilyen, hol olyan vagyok. Tény, néha saját magamat is idegesítem, és nem értem, miért van az, hogy egyik percben a világból kiszaladnék, olyan boldog vagyok, néhány óra múlva pedig mély depibe kerülök, és butaságokon agyalok. Nagyon intenzíven vagyok jól, és rosszul, a szélsőségek embere vagyok.

Nem könnyű kiismerni, de ha sikerül, egy szuper barátra lelhetsz bennem, mert ha valaki, én aztán őrzöm a titkaid!

Emellett baromi empatikus vagyok, szerintem jóval több empátia szorult belém, mint kellene. A szerencse, hogy emellé a hiperérzékenység is társul, és egy reklámon is képes vagyok hangosan, ordítva bőgni. Egy-egy meggondolatlan kijelentésbe szó szerint belefájdul a szívem, egy pillanat alatt sérül a büszkeségem, az önbizalmamról nem is beszélve... Jobb, ha megválogatod velem szemben a szavaid, mert rosszul viselem, ha nem szeretnek. Legyél velem gyengéd!

A sírás nálam nem hiszti, hanem valódi fájdalom.

Sajnálok mindenkit, akinek rossz, és jobbá akarom tenni a világot. Mindenkinek meg akarok felelni, de magamnak sem tudok, állandóan elégedetlen vagyok. Önértékelési problémákkal küzködök, és folyton azt érzem, nem vagyok elég jó.
Ami a szívemen, az a számon, de leginkább az arcomon. Millió konfliktusom volt már emiatt, és valószínűleg lesz is, ugyanis azonnal az arcomra van írva, amit legbelül érzek...

Mindig több vasat tartok a tűzben, talán túlságosan dinamikus a személyiségem, amiből egyenesen következik a kapkodás. Hát, igen, ezt vezetés közben is sokszor érzékelem, ugyanis ha nem figyelek oda, ugrálok a kuplungon. De nem azért, mert nem tudok vezetni, tök jó sofőr vagyok, csak kapkodok, rohanok, sietek, és hiába csinálok valamit, az agyam már máshol jár...

Többféle személyiségem van, de nyugi, nem vagyok skizofrén! Szimplán remekül beleolvadok a környezetbe. Ha kell, szigorú főnököt játszok, de szívesen magamra vállalom a társaság bohóca szerepét is, mert a humorom szerencsére jó. Rengeteg energiát emészt fel ez a sokarcúság, és amikor egy fárasztó nap után hazaérek, nem vágyok társaságra. Ezt legkevésbé a vőlegényem viseli jól, de muszáj megértenie, hogy mire vele vagyok, elfogynak a "jófej vagyok" óráim, és csak csendre vágyom. Mert néha indokolatlanul befeléforduló vagyok.

Jól megértem az embereket, olyan, mintha belelátnék a lelkükbe, és szívesen nyílnak meg nekem, de ez óriási teher sokszor. Erős jellemnek tartom magam, mindig kiállok azért, amiben hiszek, és baromi keményen megdolgozok értük.
Boldog vagyok, ha örömet okozhatok másoknak, de mártírkodni is szeretek. Ja, és nehezen nézek szembe a valósággal...
Egyébként összességében egy vicces, jókedélyű embernek tartom magam, igyekszem belül vívni a fent részletezett harcaimat. Ja, és imádom a humort! Szívesen nevetek bárkin, de legfőkébb magamon.