Motiváció nélkül felkelni is felesleges: így éld túl ezt az időszakot

Ebben az időszakban elképesztően egyszerű befordulni, és a közeli ismerőseimen is látom, hogy átvette az uralmat felettük a téli depi. Az eddigi években én is sokszor motiválatlannak, boldogtalannak éreztem magam a téli hónapokban, de tavaly rá kellett jönnöm, hogy az eltelt perceket már senki és semmi nem adhatja vissza, így

Valljuk be, marha gyorsan rohan az idő. Gondolj csak bele, milyen gyorsan váltják egymást a napok, a hetek a hónapok. Persze, néha ólomlábakon lépkednek a percek, de ha összességében nézzük, pillanatok alatt elrohan az élet. Épp ezért döntöttem el, hogy változtatok a hozzáállásomon, és ahelyett, hogy amikor esik az eső, azt kívánom, hogy süssön a nap, amikor pedig végre süt a nap, azon vekengek, miért nincs hűvösebb, megélem a pillanatokat, és a leglehetetlenebb helyzetben is megpróbálok pozitívan gondolkodni. Nincs nagy titok, csupán egyetlen aprócska dolgot kell szem előtt tartani: célok nélkül nagyon nehéz.

Egészség

Az egészség a legfontosabb, ezért én minden nap arra törekszem, hogy minél tovább megőrizhessem. Totál közhelynek hangzik, de tényleg így van. Cukros üdítők helyett vizet iszom, igyekszem egészségesen étkezni, sportolni, és felhagytam a káros szenvedélyeimmel.

és igen, van, hogy elbukom, mert este 10-kor nem tudok nemet mondani egy szelet duplasajtos pizzának, de minden reggel új lehetőség arra, hogy jóvá tegyem az előző napi hibáim, vagy épp arra, hogy élvezzem, ahogy felhagyok a régi, rossz szokásokkal és az újak nyernek teret.

Szorosan ide sorolandó a mozgás is. Mivel ülőmunkát végzek, örülök, ha napi 3000 lépést megteszek, ami valóban kevés, ezt leginkább a növekvő hátsómon látom, és a rendszeresen sajgó derekamon érzem... Most, hogy kicsit tudatosabb vagyok, gyalog járok munkába, és kétnaponta igyekszem sportolni valamit. Tornázni, futni, szobabiciklizni, vagy csak nagyokat sétálni: a lényeg, hogy felemeljem a valagam a kényelmes székből, és tegyek valamit magamért, az egészségemért.

Olvasás

Annyiszor áltattam magam azzal, hogy "Nincs időm olvasni", és volt idő, amikor tényleg így volt. Mivel ez most nem a "Nincs időm" időszak, eldöntöttem, hogy havi egy könyvet elolvasok. Ez nemcsak azért fontos, mert az olvasás tök jó, hanem azért is, mert a tévét bámulva sokszor azt érzem, butulok. Az olvasás megdolgoztatja az agyat, a képzelőerőt, kikapcsol, és segít elvonatkoztatni a hétköznapoktól. Kint amúgy is hideg van, sötét van, és nincs nyitva semmi, na meg azt gondolom, havi egy könyv több mint teljesíthető. Ennyinek bele kell férnie a mindennapokba!

Minőségi programok

Ahogy bepötyögöm, hogy "minőségi programok", egy kicsit elmosolyodok, mert a lehetőségek nagy része a járvány miatt sajnos elérhetetlen... Nincs színház, nincs mozi, nincs barátokkal éttermezés, de ahelyett, hogy ezen háborgok - igen, nekem is nagyon hiányzik - próbálom mindennek a jobb oldalát nézni.

Rengeteg olyan helyen jártam az elmúlt hetekben, ahol utoljára 6-7 évesen, ami azért jó, mert félredobva az álszent dumákat elárulom: ha lenne mozi, előbb ülnék be nachost kajálva egy rissz-rossz vígjátékra, minthogy mínusz három fokban a Velencei-hegységben túrázgassak. Így viszont három dolgot csinálok egyszerre: együtt vagyok azokkal, akiket szeretek, gyönyörű helyeket fedezek fel, és még kalóriát is égetek.

Tudom, milyen nehéz most pozitívan látni az életet, de azt tanácsolom, ahelyett, hogy óránként megnézed a híradót, és elszontyolódsz a tragédiákat hallva, vagy épp attól, hogy nincs nyitva a kedvenc konditermed,

Örülj, hogy élsz, és élvezd, mert nem tudhatod, meddig tart ez az utazás...