Muszáj-emberek, avagy a nő, aki mindig csak mosolyog

Mind ismerjük a szürke hétköznapok kifejezést. Ez egy olyan állapot, ami észrevétlenül eszi be magát a hétköznapjainkba, hiszen életünk rutinja épp olyan természetes, mint lélegezni.

Egyesek úgy élnek, mintha ez lenne beléjük kódolva; tökéletesen helytállni az életükben. Kötelességeket látnak el, amik teljesen maguktól értetődőek. A pörgés kitölti a napjaikat, és nem igazán marad idejük azon agyalni, hogy voltaképpen sok mindent talán csak muszájból csinálnak.

Engem személy szerint motiválni szokott, ha valamit muszáj, mert az azt jelenti, hogy ha belepusztulok sem tehetek mást; ki kell bírnom valamit, meg kell csinálnom azt a bizonyos dolgot, satöbbi. Talán a legnagyobb muszáj az életemben az, hogy mosolygósnak és békésnek kell lennem akkor is, ha egy kellemetlen és idegesítő szituációba kerülök, pedig legszívesebben jól megmondanám a magamét. Nem könnyű... Amikor még Pestre jártam suliba, és ingáznom kellett a két település között, a legkülönfélébb emberekkel voltam körülvéve, és némelyikük elgondolkodtatott. Az járt a fejemben, hogy vajon ők élvezik-e, amit csinálnak, vagy csak megszokásból hajtják a mókuskereket? 

Például a buszsofőr, aki már reggel 7-kor a volán mögött ül, vajon szereti ezt csinálni minden nap, vagy egyszerűen muszáj, mert el kell tartania a családját?

Vagy az a fiatal anyuka, aki bevásárolni próbál egy ordító kisbabával a karjában: vajon akkor is magával vinné a kicsit, ha nem lenne muszáj?

Vagy az a párocska velem szemben a vonaton: a fiú kifelé réved a vonatablakon át a sötétségbe, míg a lány a padlóra fókuszál. Összekulcsolt kezük a fiú combján, de annyira lazán, hogy akármelyik pillanatban kicsúszhatnak egymásból. Vajon van érzelem ebben a gesztusban? Vagy már csak muszájból fogják a másik kezét, mert megszokássá vált?

A pultos srácnak a kedvenc kávézómban vajon tényleg végtelen türelme van az előttem álló hölgyhöz, aki 12 perce nem tudja kitalálni, hogy milyen kávét szeretne, vagy csak az állása miatt muszáj jó képet vágnia és mosolyt erőltetnie magára?

Forrás: Shutterstock

De még nagyon sok hasonló, elgondolkodtató karakterhez volt szerencsém. Aztán, persze magadnak is felteheted a kérdést: Tényleg jóban vagy az anyósoddal, vagy csak muszájból, a férjed és a gyerekeid miatt tűröd el a viselkedését? Muszáj túlóráznod, vagy szimplán csak jobban szeretsz nem otthon lenni, és nincs más kibúvód?

Az a legszerencsésebb, aki sosem kényszerül bele abba, hogy kényelmetlen kötelességeket aggasson magára. Ez olyan szabadság lehet, amit el sem tudok képzelni. Nem is vagyok benne biztos, hogy egyáltalán létezik ilyen, hiszen bármire is vágyunk éppen, semminek sem lehet kizárólag a jó oldalát megkaparintani.

Például, ha profi virágkötő akarsz lenni, akkor vállalnod kell, hogy egy hajtósabb időszak után fájni fog a kezed. Ha van egy szuper vállalkozás ötleted, akkor tudnod kell, hogy a siker mellé számtalan bosszús nap is társulni fog, amikor majd sírva fekszel le a fáradtságtól. Ha pedig az igazit keresed, akkor kalkulálnod kell azzal, hogy talán sokáig egyedül leszel, mire megtalálod a másik feled.

Ahogy szokták mondani, nincsen rózsa tövis nélkül, de ha nem csak céltalanul szenvedsz a sok muszáj-teendő között, hanem egy álmod megvalósításáért küzdesz, akkor nem csinálod hiába.

Pokk Brigitta

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek