A nős férfi, aki megcsalja a feleségét, nem férfi a szememben!

Tizenkilenc évesen azzal a biztosnak hitt illúzióval vágtam bele a főhősünkkel való randevúkba, hogy egy igazi, érett férfival találkozgatok. Legalábbis a külcsín és a korára vonatkozó számbeli tények ezt sugallták.

Az elmúlt 33 éve alatt épp csak annyi szarkalábat gyűjtött a szemei sarkába, amennyi férfiassá varázsolta a csillogó tekintetét. Az épp csak pelyhedző kamaszfiú szakáll kezdemény helyett fazonra igazított, érdes borosta borította az arcát, és mély, férfiasan búgó hangon invitált a randevúkra. Úriemberként viselkedve vált el tőlem esténként, mégis kifejezte, hogy ez a türelmes hozzáállás némi önmegtartóztatást kíván tőle.

Nem tagadom, tetszett ez a fajta magabiztos fellépés. Imádtam minden pillanatot, mikor a telefonom felvillanása jelezte, hogy egy újabb "rád gondolok és hiányzol" sms érkezett. Azon az estén sem volt ez másként. Rövid, de lényegretörő üzenetben kért, hogy szaladjak le a ház elé. Végzett a munkával, és bár tudja, hogy ma estére nem beszéltünk meg találkozót, szeretne látni, legalább csak egy ölelés erejéig.

Fél óra múlva már fülig érő mosollyal keresgéltem az autók között, hogy hol is állhat az én kedvesem. Szinte egyszerre szúrtuk ki egymást. Én boldogan közelítettem, ő pedig vágyakozó tekintettel szállt ki az autóból, és egy öleléssel üdvözöltük egymást.

Ahogy a tekintetem végigsiklott a válla felett, az autóban épp lekapcsolódó belső világítás fénye kirajzolta a hátsó ülésen hagyott játékokkal teleaggatott babaülés sziluettjét. A helyzet szürrealitása ellenére higgadtan tudtam reagálni. Az ölelésből eltoltam magam, és rákérdeztem.

- Ehhez a babaüléshez tartozik egy kisbaba is? A te kisbabád?

Az addig magabiztos férfi némiképp elbizonytalanodott. Kissé elcsukló hangon válaszolt egy alig hallható igent. Bólintottam, és folytattam a tovább:

- És ehhez a kisbabához egy feleség is tartozik?

Sóhajtott, és az aszfaltot bámulva biccentett.

- De már nagyon régen nem jó a házasságunk. Tudom, hogy nem ez a legjobb módja, de...

Forrás: Shutterstock

Elléptem tőle, és a kezemmel intettem, hogy hagyja abba a magyarázkodást. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva hatalmas megkönnyebbülést éreztem. Egy cinikus nevetés után a legnagyobb magabiztossággal sarkon fordultam, és faképnél hagytam a sötét parkoló közepén.
Helyén tudtam kezelni a történteket.

Nem hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam a bűntudat - elvégre engem is átvert -, de nem is engedtem, hogy összetörjek. Igyekeztem egy leckeként, egy időben érkező atyai pofonként tekinteni a helyzetre, ami megértette velem, hogy a "férfi" megszólítást nem életkor és borosta alapján adjuk. Sokkal fontosabb a jellem.

Néhány évvel később pedig azt is megtapasztalhattam, hogy az ilyen férfi álruhába bújt hazugok milyen szánalmasan tudnak könyörögni. A sors fintora, hogy évekkel később épp azon a buszon utaztunk hazafelé, ahol egykor megismerkedtünk. Már az utazás elején is fürkésző pillantásokkal méregettük a másikat, vajon honnan is ismerhetjük egymást. De nem tudtuk hova tenni a másikat. Egészen addig a pontig, amíg a buszajtó előtt a leszálláshoz közeledve mindkettőnknek bevillant a közös emlék.

Szürreális pillanat volt, ugyanis imádott főhősünk nem egyedül utazott. A mellette álló szőke nő a vállára hajtotta a fejét, és csendben motyogta, mennyire várta már ezt a családi hétvégét. A lépcsőn álló, 5 év körüli cserfes szőke kislány ritmusosan lóbálta a lépcsőről leengedett lábát, és vidáman csicsergett arról, mennyire várja, hogy újra elvihesse sétálni Morzsi kutyát.

- De ugye, megint elvihetem majd? Ugye, apa?

A senkivé töpörödött előttem álló ismerős szenvedése végtelen örömmel töltött el. A tekintetével könyörgött, kérlelt, szinte reszketve nyelte a torkán akadt szavakat. Lepillantottam a kis cserfesre. Nem tudja, hogy az imádott apja sokszor nem a munka miatt hagyta ki az esti mese olvasást.

Pillantásom a feleségre siklott. Vajon érzékeli a férje szemmel látható zavarát? Vagy nem akar tudomást venni róla? Talán a kis cserfes miatt nem akarja meglátni... Összeszorult a szívem, ahogy beleképzeltem magam a helyzetébe.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?