Több mint egy éve várom, hogy újra láthassalak!

A kapcsolatunknak szinte napra pontosan tizennégy hónapja lett vége. Annyi minden történt azóta, és olyan sokszor elképzeltem már a legközelebbi találkozásunkat.

Ennek időpontja bizonytalan, de több mint valószínű, hogy előbb-utóbb be fog következni - a köztünk lévő elvághatatlan szálak miatt.

Milyen leszel akkor? Flegma, nemtörődöm, bunkó? Rám pillantasz, aztán egy félvállról oda mormogott hellót követően elfordulsz? Vagy még csak egy pillantásra sem fogsz méltatni? Ott lesz veled az a személy is, akibe beleszerettél és aki miatt vége lett köztünk mindennek? Emlékszem, milyen örömmel újságoltad nekem, annak ellenére, hogy tudtad, a szívem szakad majd bele.

Az is lehet, hogy majd látod rajtam, mennyit változtam, és emiatt teljesen máshogy fogsz viselkedni a megszokotthoz képest. Remélem, hogy így lesz. Remélem, hogy látni fogod, mennyire megerősödtem azóta. És azt is, hogy már nincs hatalmad felettem. Hogy nélküled is egy egész, boldog személyiség vagyok. Hogy nem sikerült elhitetned velem azokat a gusztustalan dolgokat, amiket rólam állítottál a folyamatos kritizálásaid és megalázásaid során.

És remélem, tiszta szívemből remélem, hogy nekem viszont sikerül veled elhitetnem, hogy már semmit sem jelentesz. Ez természetesen hazugság, és én sosem voltam jó az érzelmeim leplezésében. Két éven keresztül hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek, és ennek köszönhetem azt a sok szenvedést, amit miattad átéltem.

Most viszont már kizárólag észérvek alapján irányítom az életemet. Úgyhogy, bár rettegek a következő találkozásunktól, elhatároztam: tudatosan, előre megtervezett módon fogok reagálni arra, ha tizennégy és még ki tudja, hány hónapot követően újra megpillantalak.

Forrás: Shutterstock

Nem fogok előled bujkálni. Eléd állok, méghozzá olyan magabiztosan, ahogy még sosem láttál. Úgy fogok kinézni, hogy majd sajnálhatod, hogy elengedtél egy ilyen jó csajt. Az érzelmeimet elnyomom, és én leszek az, aki lekezelő pillantást vet rád - a lehető legnagyobb közönnyel -, nem pedig te. Mindezeket követően pedig én foglak otthagyni, eljátszva, hogy mindaz, ami köztünk volt, soha nem is létezett.

A kocka megfordult. Nem függök többé tőled, és ezt éreztetni fogom veled. Ebben az elhatározásomban nem ingathat meg semmi. Amikor majd ott leszek pár méterre tőled, nem zökkenthet ki a szívem hangos zakatolása. Sem a feltóduló rengeteg szép emlék, de a látványodtól felszakadó fájdalmas sebek sem. Nem befolyásolhat az sem, hogy milyen iszonyú dühös voltam rád, és hogy egy veszekedés kellős közepén, méltatlan módon lett vége a kapcsolatunknak.

El kell nyomnom azt az érzést is, hogy legszívesebben rád zúdítanám az összes felgyülemlett sérelmemet. És azt is, hogy legszívesebben a nyakadba ugornék, és a világ végezetéig csókolnálak, magamba szívva a bőröd illatát. Nem hagyhatom, hogy az ennyi idő után újra összekapcsolódó tekintetünk és a testi közelséged bekavarjon a tervembe. Semmi nem kavarhat be, mert a terv olyan részletesen ki van dolgozva, mintha bankot rabolni mennék.

Ránézek a telefonomra, ami pittyegő hangot kiadva jelzi, hogy üzenetem érkezett. Az a közös ismerősünk írt, aki titokban ellát a rólad szóló infókkal. "Jövő héten itthon lesz. Több mint valószínű, hogy összefuttok majd az épületben. Készülj!"

Ebben a percben a gondosan kidolgozott tervem darabokra hullik, és hullámként felzúduló érzelmek veszik át a helyét. Tehát pár nap múlva újra láthatlak. A száz helyen sebzett szívem újra életre kel, és hangos dobogással követeli, ami jár neki. Téged...

Forrás: She.hu
Még több cikk Hannától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Hanna stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy még többet olvass tőle. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?