Hideg, üres ágyba bújok esténként - ölelésre cserélném a sikerem!

Barbi mindig azt hallgatta apjától, hogy "Tanulj kislányom, higgy magadban, és kemény munkával bármit elérhetsz az életben!" Megjegyezte, ez lett a mantrája a nehéz pillanatokban.

A családjából elsőként szerzett diplomát, talált magának egy jó állást, és huszonöt évesen megvolt a saját lakása. Mire a negyvenet betöltötte, már egy frekventált helyen birtokolt tágas, csodaszép kilátású ingatlant. Volt saját kocsija, a fizetéséből futotta az éves külföldi nyaralásra is. Mindenki irigyelte. A szabadságát, a lakását, az életét. Kívülről vattacukor és boldogság volt minden pillanat.
Barbi is élvezte. A sikert, az önállóságot, hogy bármit megvehet és elérhet.

Egy darabig csak pillanatnyi megingásai voltak. Például amikor az aktuális párja elhagyta, mondván, nem tud neki mit nyújtani, mert mindent megteremt magának. Akkor még nevetve legyintett, fiatal volt és boldog. Hitte, majd jön más, aki értékeli, hogy mindenre képes. A következő kapcsolata egy darabig jól működött. A férfi magasabban képzett volt, szintén önálló egzisztenciával, nagyszabású tervekkel. Barbi igyekezett lépést tartani vele, de egy idő után belefáradt, hogy csak a férfi céljai és álmai voltak fontosak. Itt ő vetett véget a kapcsolatnak.

Még mindig elég fiatalnak érezte magát az újrakezdéshez. Biztos volt benne, hogy hamarosan nála is kopogtat a szerelem. A társ, akivel együtt haladnak előre, aki érti és érzi minden rezdülését.

Nem vette észre, hogy a háta mögött összesúgnak az irodában. Rásütik, hogy karrierista és túl ambiciózus. Pedig sosem érezte magát annak. Egyszerűen csak szerette jól és lelkiismeretesen végezni a munkáját. Szívesen túlórázott, és addig nem ment haza, míg el nem készült azzal, amit rábíztak. Ez a spirál könnyen beszippantotta. Azon kapta magát, hogy hét-nyolc óránál előbb sosem indul el. Elmaradtak a baráti találkozók, a keresztgyerekeire is csak hétvégén ért rá vigyázni. Péntekre már olyan fáradt volt, hogy leroskadt a net elé, és vég nélkül sorozatokat nézett.

Forrás: Shutterstock

Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy napok óta nem beszélt a kollégáin kívül senkivel. Rádöbbent, hogy végtelenül egyedül van. Ült a szépen berendezett lakásában a kedvenc tárgyai között, és úgy érezte, a legnagyobb dráma az életében, hogy nincs kivel megosztania, amit elért. Keserű felismerés volt. A barátai és a szülei nem értették, mi baja, hiszen mindene megvan. Hiába vigasztalták, hogy idővel eljön a társ is, ő egyre kevésbé hitt benne.

A 45. szülinapján ismét egyedül volt. Komolynak induló kapcsolat ért véget néhány héttel korábban. A férfi szakított vele, mondván, nehezen viseli, hogy a nő bármit megtenne érte. Elveszett a hódítás varázsa.

Eleinte imponált neki, hogy örökké a kedvét keresi, a kedvenceit főzi, de már úgy érzi, inkább az anyjával él, mint a szerelmével. Azt mondta, abba a nőbe szeretett bele, akinek mindenről határozott véleménye volt, önállóan megoldotta a felmerülő problémákat. Nem értette, mitől lett néhány hónap után olyanná, akinek minden mindegy, és miért bízta a döntéseket a másikra.

Barbi rádöbbent, hogy nehéz egyensúlyba hoznia a szülői mintát - az anyja hagyott rá mindent az apjára - és a saját természetét. Rájött, hogy túl végletesen állt a kapcsolataihoz. Felkeresett egy pszichológust, és közösen dolgoznak azon, hogy másképp legyen. Most már optimista. A férfival újra találkozgatnak, mert őszintén elmondta neki a gondjait, és úgy tűnik, ő is hajlandó esélyt adni kettejüknek. Barbi pedig abban bízik, hogy végre ebben a kapcsolatban teljessé válhat az élete...

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek