Kórosan féltékeny vagyok, és nem tudok tenni ellene!

Sok mindenre megtanított az elmúlt néhány év. A türelem az egyik. Régebben mindig elé akartam menni az eseményeknek, ami semmi jóra nem vezetett. Fájdalmas leckék árán tanultam meg elviselni a kudarcot.

Már nem sírok, nem aggodalmaskodom olyasmin, amire nincs ráhatásom. Azt is megfigyeltem, hogy a stressz milyen hatással van a testemre, és ez a tudás erőt adott a változtatáshoz. Kapnom kellett néhány pofont, hogy belássam, nem fojthatom el örökösen az érzéseimet. De még mindig vannak olyan dolgaim, amikről nem tudok, nem merek nyíltan beszélni. Ezért arra gondoltam, ha kiírom magamból, könnyebb lesz, és talán másokat is motiválok vele.

Kifolyik a pénz a kezemből!

Ismerek olyanokat, akik tudnak spórolni, és olyanokat is, akik állandóan túlköltekeznek. Én az utóbbiak közé tartozom. Nem keresek rosszul, mégsem tudok kijönni a fizetésből, és hó végén gyakran megesik, hogy kölcsönkérek kisebb összegeket. Nagyon szégyellem és cikinek tartom, hogy ennyi idősen még mindig nem sikerült pénzügyileg tudatossá válnom.De hiába próbálom mérsékelni a kiadásaimat, valahogy mindig túllépem a keretet. Ez az egyik leggyengébb pontom, amin sürgősen változtatnom kell.

Képtelen vagyok új barátságokat kötni...

Szeretek viccelődni, társaságban lenni, és könnyen szóba elegyedek bárkivel, de ez csak a felszín. Az évek múlásával egyre több emberben, igaznak hitt barátban csalódtam. A hatalmas pofonok után túlságosan bezárkóztam, és senkit nem engedtem túl közel magamhoz. Befogadóbb, nyitottabb szeretnék lenni mások felé, hogy meglássam, ki az, aki érdemes arra, hogy a barátom legyen. A múltban történt rossz élmények azonban megtörtek bennem valamit. Úgy érzem, már nem vagyok képes a szívemet odaadni valakinek, aki előbb- utóbb úgyis becsap és elárul.

Forrás: Shutterstock

Kóros féltékenységben szenvedek!

Régóta mardos ez az alattomos érzés. Ha nincs konkrét oka, hogy féltékeny legyek, akkor keresek egyet - és ez az esetek túlnyomó részében sikerül is. Számos kapcsolatomat tette már tönkre a birtokló viselkedésem, drágán megfizettem a gyengeségeimért. Persze tisztában vagyok azzal, hogy velem van a baj. Jobban kéne bíznom magamban és abban, hogy minden hibám és hiányosságom ellenére is értékes vagyok.

De az agyam valamiért nem akar engedelmeskedni. Állandóan azt a parancsot adja, hogy nézzek bele a párom telefonjába, kutassak a zsebében, vájkáljak a múltjában. Bevallom, nagyon szégyellem a viselkedésemet, de nem tudok tenni ellene.

Attól félek, hogy nem tudok többé szeretni

Tinder-függő vagyok. (Éppenséggel ezt sem szoktam nagydobra verni.) Minden jobbra húzásnál abban reménykedem, hogy most talán megtalálom az igazit, akivel boldog lehetek. De ahogy az ismerkedés kezd komollyá válni, úgy növekszik bennem a félelem, és bizonytalansággal, kételyekkel áraszt el. Ha őszinte akarok lenni, már meg sem próbálom legyőzni, mert tudom, hogy túlnő rajtam. Az utóbbi időkben nem vagyok valami jó passzban, és szinte lehetetlennek érzem, hogy valaha is újra szerelmes legyek. Rettegek attól, hogy újra összetörik a szívemet.

Forrás: Shutterstock
Élsz-halsz a SHE.HU cikkeiért?
Iratkozz fel a Cikkajánló szolgáltatásunkra, és mi elküldjük neked emailben a hét legjobb írásait, nehogy lemaradj róluk. :)

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?