Nem sírom vissza a fiatalságomat, utáltam a 20 évesek életét élni!

Egy olyan világban, ahol 40-es, 60-as nők úgy akarnak kinézni, mint a ballagási fotóikon, ott sok boldogság nem terem. Bár az igazat megvallva, én sem vagyok kibékülve a szorgalmasan gyülekező szarkalábakkal.

Persze nincsen ronda ember, csak szegény. De nekem sincsenek felesleges dollármillióim arra, hogy gyorsan varrassak magamnak egy Scarlett Johansson arcot. Gondolom, te is így vagy ezzel, úgyhogy inkább azon kéne tanakodni: hogyan ne akarjunk állandóan 20 évesek lenni egy 20 éveseknek szánt világban? Fel van adva a lecke.

Nem állítom, hogy idősebbnek egyértelműen jobb lenni - ki az az idióta, aki ezt elhiszi? -, de néha túl sok nosztalgia vegyül a fiatalkor negédes homályába.

Csak kevéske tapasztalatom van arról, hogy a harmadik X után mit tud nyújtani az élet, de egyelőre lényegesen többet, mint vártam. Olyan dolgokat, melyektől 20 évesen még nagyon messze álltam. A felsorolt pontok teljes mértékben csak akkor igazak, ha többé-kevésbé jól haladtál eddig az életeddel. Ebben az esetben viszont megkockáztatom, hogy igenis neked dolgoznak az évek.

Nincs több Smack leves

De komolyan, tudnál úgy élni, mint 20 évesen? A májad valószínűleg nem. Smack leves és kínai kaja, desszertnek valami olcsóbb bor - csoda, hogy életben maradtál. Ha most ajánlanák fel azt az órabért, amit a diákmunkáért kaptál, talán még ki is röhögnéd a főnöködet. Lehet jókat nevetni azon, hogy egy hónap alatt valahogy kijöttél 40 ezerből, de azért hosszú távon ez nem élet. Gondolom, ezt nem sírod vissza.

Helló, álommunka!

Igen, valakinek összejön, és onnantól kezdve az élet nagyjából rendben is van - legalábbis nyolctól ötig biztosan. Nem olyan rossz dolog az, ha ki tudsz teljesedni a szakmádban: megbecsülnek, és minden nap sikerélményed van. A magad ura lehetsz egy olyan munkakörben, amiben jó vagy, és amit szeretsz. Emlékszem, anno mennyire vártam, hogy véget érjenek az iskolai évek és többet ne kelljen matek könyvet a kezembe vennem. Elég nyomasztó érzés volt, hogy még sok-sok évnyi tanulás áll előttem. Ellenben, ha egy munkahely nagyon nem tetszik, továbbállhatok.

Viszlát, megfelelési kényszer!

Gyerekként a kedvenc hobbim az volt, hogy azon tépelődtem: ki mit gondol rólam. Mániákusan próbáltam követni a nyájat és igyekeztem normális lenni. Ehhez képest most már áldásként tekintek minden különc szokásomra. Ma már nem érdekel, hogy kinek felelek meg. Nincsenek egyetemes kritériumok, amit a jó ember vagy a jó nő fogalmára rá lehetne húzni - épp az egyediség adja meg azt a fűszert, amitől különleges leszel. Nem vágyom vissza azokba a nyomorúságos időkbe, mikor csak utolsó utáni szempont volt az, hogy jól érezzem magam a bőrömben.

+1 Zavaros pasiügyek? - Soha többé!

Nem mellesleg, nekem az átsírt éjszakák és a villámgyorsan felszívódó pasik sem hiányoznak. Jó érzés, ha egyedülállóként szabadon flörtölhetsz bárkivel, de az még jobb, ha esténként két erős, szerető kar ölel át.

Lehet egyfolytában tépelődni a gyarapodó kilókon és a gyülekező ráncokon, de az állandó keserűség nem áll jól senkinek. És nem azt mondom, hogy néha nem vágyhatsz vissza teljesen jogosan a gondtalan fiatal korodba. De ha fejben teljesen ott ragadsz, és kétségbeesetten próbálsz 20-nak kinézni, akkor csak csalódni fogsz.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek