Ballagó diákok, együtt dobbant veletek a szívünk!

Ballagás, érettségi, bankett. Szinte mindannyiunknak fűződik hozzá valamilyen emléke. Anno izgatottan vártuk a nagy napot, és reméltük, hogy mindenki eljön, aki szívünknek kedves.

A helyes srác a szomszéd suliból - mert az ő ballagása másik nap volt -, vagy a távoli rokonok, akiket ritkán láttunk. Bíztunk benne, hogy a családtagoknak sikerül úgy helyezkedni, hogy jó fotók készüljenek, és alig bírtuk kivárni azt a napot, amikorra előhívták a képeket. Aztán csalódottan vettük tudomásul, hogy homályosak lettek, vagy belelógott a képbe egy osztálytársunk keze, virágcsokra... De ezek csak pillanatokra törtek le, mert kiderült, hogy valaki rokona minket is sikeresen megörökített, így cserélgethettük a képeket.

Az érettségitől féltünk, sosem volt előtte ilyen megmérettetésben részünk. Nehezen akartuk elhinni, hogy mindenkinek sikerülni fog és nevetve gondolunk majd vissza rá. Mindenki szurkolt mindenkinek. Délutánonként közösen az esélyeket latolgattuk, tanulás címszóval lógattuk a lábunkat a folyóba, és alig vártuk, hogy a szóbeli után kinyíljon a világ.

A bankettel pedig végérvényesen lezárult egy korszak. Fel sem fogtuk. Ültünk az étteremben a legszebb ruhánkban, és nevetve idéztük fel a négy év vicces pillanatait. Megígértük, hogy tartjuk a kapcsolatot és rendszeresen találkozunk. Aztán, ahogy az elődökkel is történt, mindenkit másfelé sodort az élet...

Idén lesz ennek negyed évszázada. Nekem pedig eszembe jutott: vajon a most érettségizőkben mennyire marad meg az idei május emléke? Biztosan ők is olyan lelkesen készültek a ballagásra, mint mi régen. Nekik azonban más jutott. Nem élhetik meg úgy ezt a fontos időszakot, ahogyan a szüleik és a nagyszüleik tették. De szép kezdeményezéseket láttunk a közösségi felületeken.

Engem megnyugtattak ezek a posztok. Ékes tanúbizonyságot tettek arról, hogy ebben a nehéz időszakban sem felejtettük el, mennyire fontos esemény a ballagás és az érettségi. Megható volt látni, ahogy a diákok búcsúztak iskolájuktól, a tanároktól, és a virtuális ballagásokkal sok helyre eljutottunk mi is. A digitális világ előnyeit élvezve úgy érezhettük, ott vagyunk velük.

Az érettségi napján pedig szépen felöltözött, megfontolt, vagy épp huncut tekintetű diákok ácsorogtak az iskola előtt, pont úgy, ahogy egykor mi is. Vegyes izgalommal latolgatták esélyeiket a megmérettetés kapcsán. A tavaszi virágok illata keveredett a parfümökével, és nevetésüket sokáig hozta utánam a szél. Fülemben visszhangoztak a szavaik. Évődtek és biztatták egymást, és én tudtam, hogy azért nem minden borult fel a világban...

Forrás: Shutterstock

Jó lenne hinni, hogy a járvány gyorsan elvonul. És a nehéz helyzetekben arra gondolni, lám, az érettségire készülő fiataloknak is sikerült átlendülniük a nehézségeken. Felvették a ritmust, online tanultak, és segítették egymást, hogy mindenkinek szép emlékei legyenek erről az időszakról. Küzdöttek a céljaikért, és hitték, hogy képesek elérni.

Egy biztos: számukra is emlékezetes marad ez az időszak. Amikor majd a gyerekeik kérik őket, hogy mutassanak ballagási fotókat, segítségül hívják a világhálót, és elmesélik: "A mi ballagásunk különleges volt."

Szeretném hinni, hogy megtarthatják a banketteket, és önfeledten nevetve ünnepelhetnek együtt a barátok, iskolatársak. A szeretetből talán annak is jut, akit az évek alatt kicsit háttérbe szorítottak és csodabogárnak tartottak. Remélem, hogy a vezéregyéniségek példát mutatnak és bebizonyítják, hogy az övék különleges generáció. Felelősségteljes, őszinte és összetartó.

Remélem, hogy a mi osztálytalálkozónkra is sor kerül idén. Mert fontos, hogy legalább öt évente egymásra mosolygunk, és tudjuk, az a május feledhetetlen volt.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek