Össze vagyunk zárva, emiatt többször fekszünk le egymással?

Azóta akarok beszélni a karantén időszakos szexről, amióta valami hülye kitalálta, hogy majd 9 hónap múlva hirtelen jön a baby boom, mert végre van időnk egymásra.

Valóban, az első hét pont úgy telt, ahogy a karácsonyi időszak (mínusz vécépapír és konzerv para), amikor végre az egész család együtt van bezárva egy hétig, és reggeltől estig zabálunk. Már délelőtt 11-kor kinyitjuk az első üveg fehérbort, de az már csak a folytatása az ír kávénak, amit sok habbal betoltál ébredés után. Szóval, ez volt az alapállapot, a második héten vidáman kezdett bele párostul mindenki a Netflix egytől-összesbe, és cirka úgy péntek magasságában tűnt fel, hogy milyen érdekesen jólesik, ha egyedül lehetsz a fürdőszobában negyedórát.

A harmadik hétre a social distancing másfél méteres betartandó távolságát a saját otthonodban már szeretted volna kiterjeszteni egy látótávolságon kívüli rádiuszra - naponta több alkalommal, ha a családodról van szó.

Hirtelen az is feltűnt, hogy mennyi kurva idegesítő apró szokása van életed szerelmének. Ami megismerkedésetek hajnalán és a karantén kezdetéig kifejezetten bájos bohóság volt, azért most felháborodva hívod fel a barátnődé, hogy az Amazonon miért nem lehet ciánkapszulát venni... És amikor a család kimegy a kertbe, akkor a rutinból a bejárati ajtó zárjában forduló kulcsot csak kis kényszerrel és nagy önuralommal forgatod nyitott állásba, hogy majd vissza tudjanak jönni.

Holott csábító a gondolat, hogy mostantól a felmosófej rúdjával toljál ki nekik szalámis kenyeret meg sört és kakaót a résnyire nyitott erkélyajtón. A heted fénypontja lett az, hogy egyedül beülj a kocsiba, üvöltesd a kedvenc zenédet és teli torokból énekelj - korábban ezeket sosem hitted volna.

Ezek után lehet, hogy nem mindenkinek az az első gondolata, hogy az ágyba ugorjon, és a karanténos időszakban fogant gyerekek számát gyarapítsák. Inkább az, hogy az utcán betartandó plusz másfél méteres távolságot eszed ágában sincs mínusz húsz centire csökkenteni otthon.

Forrás: Shutterstock

Valószínűleg a fentiek miatt fordulhatott elő, hogy nincs olyan barátnőm a forródrótos csapaton belül, akivel ne a fenti témákkal kezdjünk minden beszélgetést, röhögve és suttogva anyázva is, általában egy "Hagyjál már telefonálni!" megjegyzéssel minden harmadik percben, ami nem neked, hanem a telefon túloldalán lévő barátnő csatolt részeinek szól. Ezt onnan tudod, hogy minden harmadik percben te is egy "Hagyjál már telefonálni!"-t eresztesz meg magadból, ami viszont a te családtagjaidnak szól.

Szóval, onnantól, amikor a sok lenőtt hajú, szőrős lábú (és mindenű) nő arról körtelefonál, hogy MAJD jövő héten a férje/párja befesti a haját, és végre rá tudta magát venni arra, hogy leborotválja a szőrt a lábáról (ezzel egy vadonatúj ötpengés borotvát tett használhatatlan él nélküli szarrá a zuhanyzás végére), már csak egy ugrás oda eljutni, hogy "Mondd, és ti szexeltek?"

Így fordulhatott elő az tegnap este, hogy két pohár fehérbor elfogyasztása és a vacsora főzése alatti Facebook-hívásban relatív hamar eljutottunk oda az Egyik Legjobbal, hogy miután kiveséztük a napi történéseket, különös büszkeséggel kölcsönösen dicsekedni kezdtünk arról, hogy végre sikerült az inuit eszkimó állapotból átlökni korpuszunkat egy pár napig selymesebb bőrfelületű világba. Aztán gyors árukapcsolással összekötöttük a kellemeset a hasznossal, és karantén szexeltünk a férjeinkkel - ami azért is jó, mert ilyenkor hirtelen pár napig sokkal előzékenyebbek lesznek.

Nagyjából ez hangzott el, csak kicsit kevésbé politikailag korrekt csomagolásban. Ennél a pontnál a beszélgetésünket egy nagyon illedelmes, vékonyka hang szakította félbe, a következő mondattal: "Ne haragudjatok lányok, de ha nem baj, akkor én most kiszállnék a vonalból, legyen szép estétek!" Majd valóban, kiszállt a vonalból a barátnőm anyósa, akit mint kiderült, ő az arcával véletlenül hozzácsapott a hívásunkhoz, és így aztán a mamának lehetősége nyílt a kisfia nemi életének olyan szegmenseibe is belelátni, amibe igen nagy valószínűséggel soha nem szeretett volna.

Én döbbenten hallgattam magamban analizálva a helyzetet, a barátnőm pedig üveghangon kezdett üvölteni hátrafelé: "Gábor, AZONNAL hívd fel anyádat!!", mire Gábor enervált hangját hallottam, amint visszakérdezett, hogy jó, de mégis mit kéne neki mondania... És tulajdonképpen ez a kérdés nagyon is helyénvaló volt az adott szituációban.

Aztán elkezdtünk vinnyogva, prüszkölve röhögni. Attól tartok, hogy a kapcsolatuk már sosem lesz olyan, mint eddig, sajnos nem leszek ott az első karantén utáni találkozásukkor, pedig szívesen megnéztem volna mindkettőjük fejét.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek