A karantén gyógyítja a megromlott párkapcsolatokat?

Nem is olyan régen, főleg a székelyek lakta településeken volt egy ház, amibe bezárták két hétre azokat a párokat, akik nem tudták, vagy nem akarták megoldani az otthoni problémáikat, és inkább válni akartak.

A ház olyan kicsi volt, hogy csak egyetlenegy lakóhelyiségből állt, az is akkora szoba volt csak, hogy egy ágy fért el benne. Azért, hogy még véletlenül se tudjon senki valahol máshol, a másik nélkül aludni. De nem is a ház mérete volt a lényeg, hiszen akkoriban a vidékiek a legtöbb esetben ekkora házakban éltek.

Hanem hogy kizárólag ketten léphették át a küszöböt. Volt két hétre való élelmük, így nem kellett sehová elmenniük, persze nem is tudták volna megtenni, mert rájuk volt zárva az ajtó. Így a pár tagjai olyan közel voltak egymáshoz, mint még soha. Annyi időt töltöttek el egymással, mint azelőtt soha - ezért idejük, módjuk, lehetőségük volt rá, hogy ne csak pöröljenek, hanem beszélgessenek is egymással.

Kaptak egy lehetőséget, hogy megbeszéljék a gondjaikat, elmondhassák, hogy kinek mi nem tetszik és min szeretne változtatni. Nem volt ott rajtuk kívül senki más, se anyós, se após, se gyerekek, se cimborák - magukra, illetve egymásra voltak utalva. Mindent kettejüknek kellett csinálni. Ahogy a beszámolók mutatják, az esetek túlnyomó többségében eredményes volt a kéthetes bezártság. A házikó beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a pároknak csak elenyésző része döntött ezután is a válás mellett.

Tulajdonképpen most sem vagyunk máshol, mint egy békítő szobában. Azzal a különbséggel, hogy most a saját házunknak, lakásunknak lettünk a "foglyai", és mindazok jelen vannak velünk, akikkel eddig együtt éltünk, és jó esetben élni is szeretnénk. Ne tekintsük rabságnak, ne érezzük borzasztónak, hogy nem mehetünk sehova! Úgy közelítünk helyesen a kialakult helyzethez, hogy pozitívan állunk hozzá.

Úgy fogjuk fel az egészet, mint egy lehetőséget arra, hogy végre együtt legyünk a családunkkal! Ha problémánk van a párunkkal, akkor most lesz módunk közölni vele. Esélyt kaptunk, hogy feltárjuk egymásnak az esetleges hiányosságokat és megoldjuk a problémát.

Forrás: Shutterstock

A világ most nem más, mint békítő szobák halmaza. Békülő, egymást még jobban megismerő párok, családok tömege. Most nem megyünk át a szomszédba kibeszélni a problémákat. Nem másnál, nem máshol, hanem otthon vigasztalódunk, ha elesettnek érezzük magunkat. Most otthon mondjuk el a bajunkat annak, akivel élünk, és ahhoz bújunk hozzá este - mert ugye, hozzábújunk?! - akivel élünk. Aki nem több, nem kevesebb, mint az életünk társa.

Mindenki éljen a lehetőséggel és mondja meg a párjának, hogy mit szeret, vagy épp nem szeret rajta/benne! Mi az, amin változtatni kellene - de eközben természetesen azt se felejtse el, hogy ő maga is tudjon, akarjon változni, ha arra kérik! Vegyétek elő a régi társasjátékokat, poroljátok le az őskövületnek számító Gazdálkodj okosant!

Játsszatok, de most végre úgy, hogy nem játékszerei vagytok egymásnak, hanem a játszótársai! Ne felejtsétek el, hogy nemcsak lakó- és szexpartnerekként kell élnetek, hanem bajtársakként is! Ne engedjétek meg, hogy bármi - és főleg bárki - közétek férkőzzön, és eltávolítson benneteket egymástól!

Legalább most legyetek olyan közel a másikhoz, hogy meghalljátok, megértsétek a szavát! Hátha még valami jó sül ki a dologból, és a baj elmúltával egy erősebb, összetartóbb, együttérzőbb emberi közösség fog kialakulni. Ha ez így lesz, már megérte bevonulni abba a bizonyos békítő szobába...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?