Az orvosi diplomától nem leszel Isten!

Rajtad fehér köpeny, rajtam pizsama. Felém hajolsz, mégis mintha egészen távol lennénk egymástól. Először találkoztunk életünkben, mégsem tiszta lappal indulunk: előítéletek, félelmek garmadája rakódott mindkettőnkre a múltban.

A fájdalmaktól kábán fekszem, és közben azon gondolkozom, mi teremti köztünk ezt a nagy távolságot. Két ember között, akik ugyan nem ismerik egymást, de máshol, máskor talán barátok is lehetnének. Most viszont két idegen világot képviselünk. Két szerepet, amibe ezrek és ezrek bújtak előttünk: orvos és beteg. És tudjuk, hogy mindkettőt sokféleképpen lehet játszani... Annyi mindent kaptunk már - te is és én is.

Fogalmunk sincs, mire számíthatunk a másiktól, mégis a legjobbat kellene feltételezzük. Az előző orvos végtelenül emberi és figyelmes volt, egy korábbi viszont fájóan rideg, türelmetlen és lekezelő. Te vajon milyen leszel? - Lüktet bennem a kérdés fáradtan, mikor egymásra nézünk.

Hidd el, nem könnyű. Éppen alig vagyok önmagam. Szenvedek és félek. Az élet kirúgta alólam a széket, olyan hirtelen, hogy pislogni sem volt időm. Sem kívülről, sem belülről nem ismerek magamra. Egy idegen előtt fekszem, olyan állapotban, ahogy egyébként soha nem mutatkoznék sehol. Zsíros a hajam, mert napok óta nem bírok kikelni az ágyból. Az arcom dagadt, a szememet hülyén ráncolom az állandó erős fájdalomtól, és mivel rég nem tudok enni és aludni, az önuralmam is a vége felé jár. Elég egy rossz szó, egy újabb fájdalmas szúrás, és könny szökik a szemembe. Pedig amúgy erős nő vagyok - legalábbis azt hittem. Te kipróbáltad már magad ilyen körülmények között...?

A hétköznapokban talán hasonlóak vagyunk, most viszont nem sokat láthatsz belőlem. Csak egy átmenetileg elromlott testet. Extrém körülmények között találkoztunk, a helyzet miatt különbözünk. Különbözni pedig mindig veszélyes... Mert ha csak egy bizonyos szerepben látsz valakit - olyanban, ami jelentősen eltér a tiédtől -, arról sokkal könnyebb elfelejteni, hogy ő is ember... Pedig én is imádok társasozni a fiammal. Szenvedélyesen szeretem a családom és a munkám. Humanista vagyok és érzékeny, van humorom, és esténként talán ugyanazt a könyvet olvasom elalvás előtt, amit te. Szóval, a lényegben nem vagyunk mások...

Forrás: Shutterstock

Neked is nehéz, tudom. Nézem, ahogy fölém hajolsz, és próbálom elképzelni, hányféle inger ért ma: fárasztó, felemelő, letaglózó, örömteli, bosszantó, dühítő, elkeserítő. Talán éjjel a műtőben voltál az ágyad helyett, azóta pedig betegeket látsz el. Ott a családod, a kedvtelésed, a barátaid, az örömeid, a problémáid. És rengeteg bosszantó ember ment már át a kezed között.

Azok, akik nem értették meg, hogy minden perced fontos, és a kórtörténetük helyett az élettörténetüket akarták elmondani. Azok, akik elvárták, hogy meggyógyítsd őket, de figyelmen kívül hagyták minden tanácsodat, amit be kellett volna tartaniuk. Akik felháborodva és arrogánsan rendkívüli bánásmódot követeltek, flegmán beszéltek veled, netán még sértegettek is. Nézlek, és azon gondolkodom: talán te is tartasz attól, hogyan viselkedem majd veled.

Most mégis mindkettőnknek félre kéne tenni mindent. Mert amíg nem sikerül a rossz tapasztalatokon átlendülni, addig a szakadék áthatolhatatlan marad. Amíg a váróban azt beszélik egymást közt a betegek, hogy az orvosok és a nővérek többsége "csak kávézgat" odabent, az orvosi szobában pedig arról folyik a szó, hogy a betegek többsége csak követelőzik és értetlenkedik - addig nem lesz változás.

Ha mindig a legrosszabbat feltételezzük egymásról, akkor mindkét oldalról belefáradunk a félelmekbe és a bántásokba, és megnehezítjük egymás életét, ahányszor csak találkozunk. Azt szeretném, ha az embert látnánk a másikban. A fáradtat, a dolgozót, a gyengét, a kiszolgáltatottat. Nem számít, hogy rajtad fehér köpeny van, rajtam pizsama. Nem a különbözőségek számítanak, hanem a hasonlóságok. Te gyógyítani akarsz, én gyógyulni. Úgy tudunk a legjobban együttműködni, ha tiszteletben tartjuk egymást. Mindketten.

Hálás köszönet annak a sok orvosnak és nővérnek, akik a szakmai hozzáértés mellett töretlen kedvességgel és empátiával végzik a munkájukat.
Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?