A csodálatos emberi test

A testünk állapotáért mi felelünk

Sokan úgy néznek a testükre, mintha nem is az övék volna. Elégedetlenek a bőrük színével, állagával, a zsírpárnák mennyiségével, a mell alakjával, a láb hosszúságával, a bicepsz nagyságával. Pedig a testünk gyönyörű, még akkor is, ha nem mindig a legszebb formáját mutatja. Mégis sokan szinte undorodnak tőle, ha a tükörbe néznek, mert csak azt látják, mi nem tökéletes rajta.

Pedig ezekről nem szegény testünk tehet. Ő nem tud formálódni, ha mi nem határozzuk el magunkat fejben és nem teszünk a test állapotának javításáért. Ezért érdemes kissé más szemszögből tekinteni rá és belátni, hogy a testünk külleme nagyrészt olyan – leszámítva a genetikailag meghatározott tényezőket – amilyenné mi magunk tesszük. Ha sportolunk izmosabb, szálkásabb lesz, ha pedig inkább a tévé előtt csokit majszolunk, akkor kerekebb, puhább. Ne bántsuk tehát azokat a hurkácskákat, mert mi magunk tettük őket a hasunkra az ötödik szilvásgombóc befalásával egyidőben.

Eleve elrendeltetett

Természetesen olyan dolgok is akadnak a testünkkel kapcsolatban, amelyeken se edzéssel, se életmódváltással nem tudunk változtatni. Aki fehérebb bőrű, az bizony sosem lesz csokibarna, még akkor sem, ha egész nyáron kint fekszik a napon. Akinek pedig rövidebb combcsontokat adott az ég, az bizony minden erőfeszítés ellenére sem lesz soha Cindy Crawford. Ez azonban senkinek ne szegje kedvét, mert a fehér bőr épp olyan csodálatos, mint a kreol vagy az éjfekete, és a hosszú lábakkal sem kizárólag előnyök járnak, gondoljunk csak a nadrágvásárlásra. Teljesen felesleges olyan dolgokon keseregni vagy azért rossz érzéssel nézni a tükörbe, mert nem azt látjuk benne, amit - az aktuális trendet vagy a közösségi médiát figyelve - úgy gondoljuk, látnunk kellene. Sok helyen sokan elmondták már, mennyi hamis ideált mutatnak nekünk, amelyeknek megfelelni képtelenség. Külsőleg és belsőleg egyaránt.

Szeresd, mert tökéletes a maga tökéletlenségével

Én sem voltam ám kivétel, nehogy azt hidd. Ha tükörbe néztem,

hogy hol lehetnék kerekebb, vagy hol lehetnék izmosabb. A szemléletem akkor változott meg gyökeresen, amikor kisbabát vártam és ráébredtem, milyen csodás is a testem. Nem csak akkor, a terhesség alatt, hanem úgy általánosságban.
A legnagyobb felismerés a várandósság kétharmadánál ért, akkor döbbentem rá, hogy mi mindent tett értem ez a test egészen eddig, most pedig képes kihordani és világra hozni egy másik életet is. Növekszik, hogy helye legyen egy kisbabának, táplálja, védelmezi és kilenc hónap gondoskodás után képes a szülés hihetetlen történéseit is kiállni.

Emlékszem, amikor hazamentünk a kórházból,

De nem csak amiatt, mert végigcsináltuk a terhességet és a szülést, hanem ott és akkor az elmúlt évtizedeket is egészen más színben kezdtem látni. Azóta igyekszem csak és kizárólag pozitívan gondolni a testemre. Akkor is, ha épp nem a legjobb formában van, akkor is, ha nem annyira izmos, mint szeretném, akkor is, ha néha kevesebbet bír, mint elvárnám. Mert az enyém, mert csodás dolgokra képes, mert tökéletes, a maga tökéletlenségeivel együtt.

Nyitókép: Shutterstock