- De jó! - mondta. - Úgyis éhes vagyok. Csinálsz valami kaját?
- Csak most értem haza - kezdte a lány. - Egész nap itthon vagy. Te is segíthetnél néha...
De a fiú nem figyelt rá. Nézte tovább a TV-t, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A munkahelye pár hónapja megszűnt, azóta nem talált - de úgy istenigazából nem is keresett - másikat.Petra fizetése bőven elég volt arra, hogy mindketten megéljenek belőle. A lányt nem is zavarta túlságosan a dolog. Bár az, hogy Robi a házimunkában sem segített, kezdte kissé feldühíteni.
Halkan puffogva bement a konyhába, és összedobott valami kaját élete szerelmének. Letette elé a tányért, és már épp készült szembesíteni a fiút a helyzettel. Robi, mintha megérezte volna a közelgő vihart, felpattant. Megölelte, megcsókolta a lányt.
- Olyan szép vagy ma - hízelgett. - Mi lenne, ha este elmennénk egy étterembe? Neked is kijár a kényeztetés.
Nem hagyta szóhoz jutni sem, kiszaladt a konyhába, töltött egy pohár bort, és hatalmas vigyorral az arcán adta Petra kezébe.
- Tudod, hogy mennyire szeretlek, igaz? - mondta a lánynak. - Annyira szerencsés vagyok, hogy te vagy nekem. Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Ugye, sosem hagysz el? Ugye soha? Ha valaha is elküldenél, véget vetnék az életemnek, hiszen már nem lenne miért élnem.
Petra ilyenkor mindig megenyhült. A kezdeti dühöt felváltotta a szánalom. Sajnálta a párját, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe került. Észre sem vette, ami az orra előtt zajlott, hogy Robi érzelmileg manipulálja. Kihasználja a szerelmüket, hogy tovább élvezhesse a semmittevés édes gyümölcsét. Néhány szép szó itt, pár kedvesség ott. Egy-egy fülbe suttogott édes kis semmiség, és a lány már nem is foglalkozott a nyilvánvaló tényekkel.
A hónapok csak úgy suhantak, de nem változott semmi. Minden alkalommal reménykedett, mielőtt belépett a lakásba. De miután kinyílt az ajtó, szomorúan konstatálta, hogy élete szerelme ugyanúgy a kanapén tesped, mint ahogy fél évvel ezelőtt.
- Robi, beszélnünk kell! - ült le egy nap a fiú mellé.
- Mindjárt, csak befejezem ezt a részt - jött a válasz.
- Most! - kapcsolta ki a TV-t Petra. - Ez így nem mehet tovább. El kell menned dolgozni.
- Dehát van elég pénzünk! Nem értelek, hirtelen mi ütött beléd?
Felnőtt férfi vagy. Neked is dolgoznod kell, mint nekem. Addig pedig, ameddig nem találsz munkát, legalább az itthoni dolgokat intézd el! Én szedem össze a koszos gatyáidat a padlóról, mikor meló után hazaérek. Boltba megyek, mosok, takarítok, vacsorát főzök. Te mit csinálsz? Bámulod a képernyőt, vagy iszogatsz a haverokkal. Nem tudom, meddig leszek képes ezt tovább csinálni...
Robi iszonyatos méregbe gurult, elvégre most esett csorba a férfiúi büszkeségén. Kirohant a konyhába, és felkapta az első kést, amit meglátott.
- El akarsz hagyni? - üvöltötte. - Ha elhagysz, ebben a percben felvágom az ereimet. A te lelkeden fog száradni a halálom. Ezt jól jegyezd meg!
Petra megdöbbenve ült a kanapén, nem tudta, mit tegyen. Pislogás nélkül bámult a férfira, aki elvileg élete párja lenne - és csak azon járt az esze, hogyan jutottak idáig. Vajon hol rontotta el...?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.