Az álmatlanságot üssem ki, vagy azt, aki felébreszt?

Kérdezgetnek, hogy miért nézek ki úgy, mint akin úthenger ment át. Kérdezgetik, hogy miért öntök fél kg cukrot a 3 literes kávés bögrécskémbe. Kérdezgetik, hogy miért pizsamában megyek be dolgozni. Ki érti ezt?!

Második lépés: forró fürdő. Nem is emlékszem, mikor engedtem utoljára tele a kádat. Lehet, már bele sem férek. Megpróbáltam, még éppen bele tudom cuppantani a kis habtestem. Remélhetőleg nem fogok beszorulni, mert igen sokat rontana a helyzeten, ha a mentősöknek kellene kipöccinteni a kádból valami péklapát féle spatulával.

Épp elmerülök a levendulás habok között, felcsendül egy kis meditációs zene. Érzem, hogy jó lesz ez. Lehunyom a szemem, és egy ultracsúcs hiperszupergyönyörű ökokert közepén libbenek egyik lábujjhegyről a másikra - mikor izomból belém hajt egy kürtölő vonat. Legalábbis így érzékelem, hogy valaki eszetlenül nyomja a csengőt.

Nem épp kedves gondolatok és halk szitkozódás közepette kikászálódok. Körbetekerem magam törölközővel, a hajamon elvétve habmaradványok díszelegnek. A szomszédnak most azonnal szüksége van egy hosszabbítóra, mert különben vége lesz itt mindennek, nem csak a világnak. Már nem mászok vissza a kádba, el van ez ba..., rontva rendesen. De nem adom fel!

Olvasni fogok. Attól általában elálmosodnak az emberek. Egy 7 és fél deciliteres bor társaságában nekiállok Szabó Magda Abigéljét olvasni. Megint érzem, hogy kezd átjárni a jen meg a zen meg az istentudjamicsoda is. Lehunyom a szemem. Hátha. Egy abszurd és olyan természetellenes álomban találom magam, hogy visítva riadok fel. Zihálok, mint aki épp most mászta meg a 20. emeletet. Szakad rólam a víz, és kb. az életemért küzdök. Hát fejsimi kisanyám, ebből sem lesz pihenés.

Leülök a tv elé, tolom az arcomba az éjszakai nasit, hiszen valamitől meg kell tartani a súlyomat. Tudjátok, mennyi pénz van ebben a gömb formájú testben? Ne nevessetek, a gömb is egy forma! Szóval, zabálom a csokis nápolyit, és pislogás nélkül, meredten bámulom a Castle-t.

Egyszer csak elpilledek. Érzem, hogy álmos vagyok. Abban a pillanatban kapcsolom ki a tv-t, és fénysebességgel közelítem meg az ágyamat. Bevetem magam a párnák közé, és egy laza, ám annál határozottabb mozdulattal kapom magamra a paplant. Istenem, végre! Olyan rég vártam erre. Majd ismét jön a vonat, és tarkón csap a visítóan éles kürtölés hangja. Csak a szomszéd az. Visszahozta a hosszabbítót...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock