És ami igazán fontos: veled ezt a párkapcsolatos dolgot el tudom képzelni, akár életünk végéig is. Neked köszönhetően úgy érzem magam, mint akinek egy varázslatos karácsonyon az - évek alatt listára felírt - összes kívánsága teljesült. Minden egyszerre az enyém lett.
Nem kerestelek, nem kutattalak. Csupán őszintén hittem benne, hogy egyszer megérkezel hozzám. Nem adtam fel, és bíztam benne, hogy a boldogság nekem is jár, én is megérdemlem. És te jöttél. Társnak. Az én társamnak. Csak úgy hirtelen, mindenestül berobbantál az életembe.
És én cserébe, a már-már szinte jogosan elvárható örömmámor helyett csak szótlanul nézem ezt a nem várt csodát. Legszívesebben szaladnék, és ország-világnak kiabálnám a boldogságomat, a boldogságunkat. A nyugalmat, az összhangot, a harmóniát. A szerelmet, a vágyat. A bizalmat, a tiszteletet, a megértést. Ki akarom kiáltani a "kettőnk"-et, a "mi"-t. Azt akarom, hogy mindenki lássa, hogy mindenki velünk örüljön. De mégsem tudom megtenni - valami visszatart.
Azt hiszem, egyszerűen félek. Félek, hogy ismét csak egy álom az egész, hogy csak egy képzeletbeli hős vagy. Félek, ha kinyitom a szemem, a hőn vágyott kincseim eltűnnek. Félek, hogy csalódni fogsz bennem. Félek, hogy rám fogsz unni. Félek, hogy csalódni fogok benned. Félek tőled. Félek kettőnktől. De a legjobban talán magamtól félek.
A tönkrement kapcsolataim, a megtépázott önbizalmam - ezekben egyvalami közös van: én magam. Hiába álltam fel újra és újra az évek alatt, a sebek hegei még mindig látszanak. Emlékeztetnek arra, hogy előbb-utóbb mindig valami megváltozott, emlékeztetnek arra, hogy mindig vége lett.
És ennek köszönhetően, az örömöm és boldogságom mellé keserűség is társul, amit képtelen vagyok legyőzni. És te érzed ezt a küzdelmet, érzed ezt az akaratlan tétovaságot. Próbálsz megérteni, én pedig próbálom megértetni magam. De ne szépítsük: újra és újra lefagyok. Az előző kapcsolatokban összeszedett démonaim árnyékként jönnek velem, hiába kértem távolságtartási végzést.
Folyamatosan harcolok velük, folyamatosan harcolok ellenük, de azt érzem: csak újabb vesztes csatát vívok. Pedig hidd el, én próbálok győzni. Mert fontos vagy nekem. Mert nem akarom elrontani. Veled nem.
B. Barbi novellája
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.