Öt hete karanténban: A kaja és az e-shopping tart életben!

Nálunk korábban is működött a home office. A kollégákkal alig vártuk, hogy végre otthonról dolgozhassunk. Az önkéntes karantén is így kezdődött... Boldogan nyugtáztam, hogy nem kell korán kelni, vonathoz, BKV-hoz rohanni, megspórolom az utastársak és az örökké késő járatok okozta napi stresszt.

Ám az első héten azt vettem észre, hogy egyszer sem sikerült a munkaidő végén felállni a géptől. Tudatosan kellett hát odafigyelnem rá, hogy elkülönüljön a munka és a szabadidő. Igyekeztem nem menni sehova. Jó volt egy kis elvonulós magány.

Rájöttem, hogy mégiscsak hiányoznak az emberek, a személyes kapcsolatok. Ezt nem pótolja a virtuális csacsogás a Messengeren, telón, Viberen. De nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget - tulajdonképpen okésak a dolgok körülöttem, nem kell nekem itt világvége jövőképet vizualizálni. Viszont az üzenetek töménytelen mennyisége és a "jaj, mi lesz velünk" posztok kezdtek kiborítani. Semmi baj, még mindig jól vagyok, ezt lehet kezelni: mindenkit némítottam a francba.

Aztán, ahogy telt az idő, úgy lustultam én is. Nem akaródzott semmit se csinálni a nap végén, csak a távirányítót nyomogattam. Végül én, aki pedig nem vagyok nagy netes vásárló, belevetettem magam az e-shoppingba. Így került a lakásba kiskutya, futópad, 4 pár vadiúj cipő, könyvek, és rengeteg pizzás doboz.

Fodrászt, kozmetikust és műkörmöst nem találtam. Sebaj, rendeltem a neten festéket, gyantát és vagy húszféle körömlakkot. Festés előtt kicsit alakítottam a frizurámon, most leginkább úgy nézek ki, mint akinek rátették a fejére a bilit és körbevágták... Tükörből hajat vágni nem egyszerű mutatvány. A festék színét legalább eltaláltam. Átküldtem a fodrászomnak a képet, ő kiröhögött, én meg sírva fakadtam. Mindegy, majd csak sapkában megyek ki, akkor is, ha már bőven 20 fok felett van a hőmérséklet. A kutya miatt úgysem úszom meg a sétát.

Amíg nem volt velem, egész nap pizsamában toltam. Azóta átszoktam a mackónadrág-póló kombóra. Kicsit későn kapcsoltam a múltkor, mikor megjött a futár a legújabb könyvvel, mert nem vettem fel pulóvert, és elég hideg volt lent. Mondjuk, melltartót se. Ezzel lehetett a baj... Annyira bámult, hogy a végén elfelejtettem kifizetni a csomagot, így jöhetett vissza még egyszer.

A végére hagytam a legjobb részt. Berendeltek az irodába, és nem tudtam felhúzni egy nadrágot sem! Kénytelen voltam a szomszéd Manci nénitől kérni egyet, mert ő már korábban is két számmal nagyobb méretet hordott, mint én. Az irodában furán néztek rám a kollégáim, de legalább a narancs alapon fehér mintás nadrágban le tudtam ülni, a fehér ingemről ugyan lepattant két gomb, de azt pont be tudtam tűrni a nadrágba.

Most azon morfondírozok, hogy főzzek-e csülkös bablevest, vagy rendeljek egy pizzát. A barátnőim szerint inkább a futópadot kéne használnom, de azon csak Babuka gyalogol, mikor nincs kedvem levinni sétálni... Ha sokáig marad még ez a helyzet, bajban leszek. Rendeltem egy új tévét is, nagyobb, mint a régi, majd tornázok egy sportműsorra. És hozattam diétás port, némi rendes kajával kiegészítve egészen laktató... Nem lehet ép ésszel kibírni, hogy állandóan éhes vagyok...

Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shutterstock