Annyi, de annyi írás születik arról, hogy mennyire király dolgokat használhattunk gyerekként. Akkor nem becsültük meg őket annyira, mint most. Pedig a retró király, a retró felejthetetlen, a retró örök...
Szerintem meg inkább csak a vele járó érzéseket hiányoljuk. A gyerekkort, a bolondozásokat és mindent, amit akkor imádtunk. Összegyűjtöttem pár olyan cuccot, amitől speciel én gyerekkoromban is kiakadtam, és semmi pénzért nem akarnék újra kínlódni velük.
1. A szalagzabáló kazettás magnó
Ismerős az érzés, amikor hallod, hogy épp most zabálja fel a magnó a kedvenc kazettádat? A válogatást, amit órákon keresztül szenvedve állítottál össze... Elgémberedve ültél a rádió mellett, készen állva, hogy bármelyik pillanatban felcsendülhet a dal. Aztán vártál még pár órát, mert későn nyomtad le a gombot, így nem teljesen az elejétől ment a felvétel.
Na ezt a kazettát most apró darabokra darálta a kedves kis magnó. Jöhetnek nekem azzal, hogy ceruza meg golyóstoll, vagy épp cellux, és megvan a megoldás. Aki tényleg képes volt egy 2 cm-es darabokra szaggatott szalagot használhatóvá tenni, az előtt megemelem a képzeletbeli kalapom.
2. Az alattomos trapéznadrág
Szakadó esőben sétálsz, és hiába van nálad ernyő, mert a nadrágod felszívja az összes nedvességet a földről. De nem elég, hogy vizes bokával kullogsz az utcán, most jön a java. Az egyik lábad játszi könnyedséggel beleakad a másik lábadon fityegő félkilométeres trapéz anyagba, és arccal landolsz a sárban. Kösz szépen, de ezt elég volt azokban az években végigcsinálni. Soha többé trapéz!
3. Bokatörő holdjáró
Imádtam, imádtuk. De sosem fogok rájönni, hogy miért... Csúnyák és otrombák voltak azok a platformos cipők, amiket csak úgy ismerünk, holdjáró. Emlékszem, mikor tyúklépésben sasszéztam a 20 cm-es talpú cipőmben. Igyekeztem a suli diszkóba, de mire odaértem, úgy megfájdult a lábam, hogy majdnem sírtam. Útközben többször kifordult a bokám, hólyagosra törte a talpam és a sarkam. Nem telt el fél óra, sarkon fordultam, levettem azt a szörnyeteget, és mezítláb, megsemmisülve hazabattyogtam. Felőlem nyugodtan ott maradhat ez a fajta cipő abban a hullámsírban, ahová lassan 20 éve temettem!
4. CD gyilkos, folyton lemerülő discman
Istencsászárkirálynak éreztem magamat , amikor megkaptam életem első (és egyetlen) discmanjét. Na, de tegyük csak a kezünket a szívünkre: vajon elfelejtettük, mikor a CD-t megkarmolta és onnantól kezdve sohasem játszotta le rendesen a zenét? Bepörgette, mint az állat, majd hirtelen az elejére ugrott a szám. Csak recsegett-ropogott. Te meg vártad a csodát, ami már sosem jött el. Arról nem is beszélve, mekkora elemtemetők voltak azok a masinák.
5. Eltorzult, homályos fényképek
Nem értem, miért hiányzik ez bárkinek is. Most komolyan... Ellőttünk 24 vagy - ha menők voltunk - 36 képet. Vártuk, mint a Mikulást, hogy elkészüljön. Tűkön ültünk egy hétig. Aztán, ha az átvételkor sajnálkozó mosolyt láttunk az eladó arcán, már sejtettük, hogy bukta az egész. Homályos, bemozdult, eltorzult és tök gagyi fotókat szorongattunk a kezünkben. Kifizettünk értük egy rakás pénzt, hogy utána elsüllyesszük őket a szekrény mélyére.
Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?
Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a [email protected] email címre április 30-ig!
Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
