Időkorlátos szerelem - avagy érzelmek fix lejárati dátummal...

Úgy néz ki, sokan már a párjukra is úgy gondolnak, mint egy autóra vagy mobiltelefonra. Ha megunják, ha kezdenek előjönni a hibái, vagy ha találnak egy olyat, ami jobbnak tűnik, akkor lecserélik. Minek is dolgoznál egy ellaposodott kapcsolaton, ha bármikor válthatsz egy újabbra, izgalmasabbra?

Csak azon gondolkodtam el, hogy ha ez a hozzáállás általánossá válik, akkor már eleve úgy mennek majd bele az emberek a kapcsolatokba, hogy "Hát olyan 3-4-5 évig csak elleszünk, aztán ha nem válik be, akkor váltok. Mi baj lehet?" Komolytalan lesz az egész. Olyan, mintha hiába lenne rá pénzed, nem vennél egy saját lakást, csak bérelnél egyet, tudatosan csak pár évre. Mert tisztában vagy vele, hogy majd úgyis átköltözöl valahova máshova.

A bérelt lakást pedig nem is érezzük igazán a sajátunknak. Miért vennél bele egy böhöm nagy kanapét? Azt később csak nehéz lesz szállítani. Nem valami szép a fürdőszoba csempe, de minek bajlódnál azzal, hogy lecseréld az egészet? Egy csomó energia, pénz, idő megy el rá, aztán meg úgyis itt hagyod. Talán vannak olyan dobozaid is, amiket soha ki sem bontasz, mert ami benne van, az nem szükséges a mindennapi életedhez.

Egy kapcsolat is ilyen: ha csak átmenetinek tervezzük, akkor nem teszünk bele annyit. A szőnyeg alá söpörjük a problémákat, ahelyett, hogy rendesen kitakarítanánk. És ilyenkor is lehetnek bennük olyan dobozok, amiket sosem bontunk ki, amikbe nem engedjük belenézni a másikat. Mert ezt majd csak annak mutatom meg, aki igazán számít! De vajon lesz így ilyen?

Nem lehet teljes szívből szeretni - átmenetileg. Nem lehet valaki a világod középpontja - egy időszakra. Nem adhatod oda magad valakinek teljesen - hogy aztán visszakérd. Nem vagyunk képesek szabadon belemerülni az érzelmeinkbe, ha előre úgy gondoljuk, hogy ez csak az életünk egy kis szakaszát teszi ki. Így már akkor meghúzzuk a gyeplőt, mielőtt igazán elkezdenénk vágtatni a szerelem giccses naplementéje felé.

Egy kapcsolatnak azon a bizalmon kell alapulnia, hogy bátran szerethetjük a másikat, teljes erőből, igazán, végtelenül. És nem kell azon aggódnunk, hogy mikor kell majd elzárnunk magunkban az érzelmeink csapját. Mikor száradunk ki újra az egyedüllétben. Ha csak egy kis adag kiporciózott részt akarunk adni a másiknak, akkor mindegy, mennyi időt töltöttünk vele, egy percet sem voltunk együtt igazán.

Még több cikk Petitől!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.Forrás: Szabó Gábor

Nyitókép: Shutterstock