Hogyan értselek meg, ha te sem érted önmagad?

De most nem találom a szavakat. Miért nem tudom megmondani, mi a baj? Hisztizve akarom megteremteni a békét. Aztán hisztizve őrülök bele a pillanatba, amikor semmi mást nem találok magam körül, csak káoszt. Káoszt a szobámban, a konyhában, a fürdőben és a fejemben, ahol újra és újra látom magam előtt, ahogy azt kérdezed: mi a baj?

Te védtelen lélek, vajon tudod, mit teszel velem? Annyi őrületet éltem már meg: karból karba rohantam, és segítő kezeket löktem el. Most mégis mit kezdjek a tiéddel? Miért nem suttogod el, hogy mire vágysz, hogy tudjam, mit kell tennem?

Minden szavam süket fülekre talál. Aztán meg sírsz, ha megkérdezem tőled: mi a baj? Talán kiabálnom kellene, hogy meghallj engem. Látni akarom, hogy ki is vagy valójában, nekem nem elég, ha csak mesélsz róla. Azt akarom, hogy értsd: nem akarlak bántani. Talán félsz, hogy ugyanúgy bánok majd veled, mint a többiekkel? Félsz, hogy a titkod napvilágot lát, és mindenki megtudja, milyen is az élet a te szemeden át?