Eredendően hibás vagyok és defektes. Önbizalomhiányos és hirtelenharagú. Súlyos szavakkal beszélek, méghozzá túl sokat, és néha mégis olyan kevésnek tűnik, amit mondok.
Fanni:
Túl hamar lépek tovább, és túl könnyen hátrálok ki a konfliktusokból. Azonnal hiszek minden egyes könnyelműen kiejtett szónak, és soha többé nem bízok, ha kiderül, hogy mindegyik csak üres lufi - még levegő sem volt bennük. Szavakat mormolok, amiknek nincs jelentőségük, miközben azt hiszem, hogy a világot váltom meg velük.
Néha annyira nehéznek érzem minden léptemet, máskor meg pehelykönnyűnek, mintha repülnék. A gravitáció csak egy vicc, amit nevetve lépek át, mert mit nekem a föld vonzása, ha rajtam a szemellenző, és nem látok más igazság a sajátomon kívül? Szeretném kivonni magam a saját életemből, de visszahúz egy láthatatlan erő, és a baj kellős közepén találom magamat. Mint a mocsár - a bokámnál fogva húz le a mélybe, és én szó nélkül tűröm.
Aztán azon kapom magam, hogy ott ülök veled szemben az asztalnál, és nem értem, hogyan kérdezheted azt, hogy mi a baj. Nehéz az élet, és mostanában rosszul viselem a mindennapokat - kell több? Túl sokat sírok, és talán már mindenki unja. Talán rossz szavakat használok, amikor azt mondom, hogy az élet csak mérget csepegtet a nyelvem alá.
De most nem találom a szavakat. Miért nem tudom megmondani, mi a baj? Hisztizve akarom megteremteni a békét. Aztán hisztizve őrülök bele a pillanatba, amikor semmi mást nem találok magam körül, csak káoszt. Káoszt a szobámban, a konyhában, a fürdőben és a fejemben, ahol újra és újra látom magam előtt, ahogy azt kérdezed: mi a baj?
Egy ketrecbe zárt túlérzékeny lény vagyok, és hiába a tucatnyi nyitott ablak, nem kapok levegőt - tőled. Sebzett vadként menekülök előled, pedig nincs puska a kezedben. Végül megfordulok, és hiába látom, hogy nem akarsz bántani, teljes erőmből rád támadok. Akkorát harapok beléd, hogy fájjon - pont annyira, amennyire nekem fáj. És amikor rémülten rám nézel, elsírom magam.
Te védtelen lélek, vajon tudod, mit teszel velem? Annyi őrületet éltem már meg: karból karba rohantam, és segítő kezeket löktem el. Most mégis mit kezdjek a tiéddel? Miért nem suttogod el, hogy mire vágysz, hogy tudjam, mit kell tennem?
Gábor:
Miért nem figyelsz rám? Miért nem érted meg, hogy mit mesél a szemem? Olyan hirtelen megcsavarsz mindent - nem tudom követni az eseményeket. Mintha egy kötél lenne a nyakam körül, amit te fontál. Olyan vagy, mint egy elburjánzó futónövény a kapumon - hiába akarlak visszavágni és rendbe tenni, te lerendezel egy közönyös mosollyal, mintha semmi se lennék.
Minden szavam süket fülekre talál. Aztán meg sírsz, ha megkérdezem tőled: mi a baj? Talán kiabálnom kellene, hogy meghallj engem. Látni akarom, hogy ki is vagy valójában, nekem nem elég, ha csak mesélsz róla. Azt akarom, hogy értsd: nem akarlak bántani. Talán félsz, hogy ugyanúgy bánok majd veled, mint a többiekkel? Félsz, hogy a titkod napvilágot lát, és mindenki megtudja, milyen is az élet a te szemeden át?
Azt kérdezem: mi bánt? Bárcsak beljebb engednél azon a várkapun, amit olyan gondosan bezártál előttem! Tudom, hogy nehéz az élet, és néha piszkosul arcon vág. Néha olyan mély sebeket ejt rajtunk, amiből alig tudunk felgyógyulni. De ha már ezeket a sebeket annyi megvalósult álommal bekötözted, miért nem hagyod, hogy ragyogó csillagokként hulljanak alá a sötét éjszakában? Miért nem akarod már elfelejteni őket?
Nincs több eszköz a kezemben - mindet felőrölte az idő. Hiába volt az a sok próbálkozás, észre sem vetted őket. Elfogyott emberként állok a torony előtt, és várom, hátha adsz nekem egy utolsó kapaszkodót, hogy megérthessem, mi a baj. Csak egy szót ejts ki, és én az Istenre esküszöm, megfejtem! Nézz rám szomorúan, vagy sírj, csak kérlek, ne haragudj rám tovább! Súlyosan nehezedik rám az éjszaka csendje, és kínoz a kétség: vajon melyik lépésem ment így félre? Vajon mikor hagytam kicsúszni a kezeim közül azt, ami már nincs meg?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
