Fáj, hogy boldog férj és apa vagy - egy másik nő mellett...

Olyannyira, hogy még az időnként ráköszönő ismerős anyukáknak is csak egy rövid sziával válaszolt. Nem is nagyon telepedett melléje senki, pedig nem sok ülőhely volt a közelben. Inkább csoportba verődve álldogáltak a közeli fa árnyékában. Harsányan beszélgettek, néha nagyokat nevettek. Olykor egy-egy pillantást vetettek Era felé, de máskülönben ritkán háborgatták a céges kimutatások társaságában gubbasztó harmincas anyukát. Nem volt különösebben szószátyár társaság.

- Szia Era! - Az érdes férfihang gazdája eltakarta előle a kellemesen meleg kora őszi napfényt. A lány idegsejtjei egy pillanat alatt összeugrottak. Évek óta nem hallotta már ezt a hangot, de azonnal felismerte. És ugyanolyan elemi hatással volt rá most is, mint annak idején...

Mintha csak tegnap lett volna... Az emlékek rárontottak. Egy pillanat alatt áttörték a szántszándékkal emelt gátat, amit a szíve köré épített évekkel ezelőtt.

- Tibi... - csak ennyit bírt kinyögni. Még a levegő is beleszorult. És amikor a férfi kérdés nélkül letelepedett melléje, Erát szinte maga alá temette a pánik.

- Te... te itt?

Tibi elnevette magát, azzal a rá jellemző gyermeki mosollyal, amit mindig úgy szeretett benne.

- Ezt én is mondhatnám. Errefelé laksz?

- Aham. Már két éve.

Era a szeme sarkából figyelte egykori szerelmét, aki enyhe pocakot eresztett, de még mindig jókötésű volt. A hajába ősz szálak vegyültek, a párnapos borosta viszont határozottan jól állt neki. A lány gyomrában bizsergés kélt,ami kontrollálhatatlanul megindult az ágyéka felé.

- Tavasszal költöztünk ide - folytatta a férfi. - Hogyhogy még nem futottunk össze korábban? Csak nem a srácoddal vagy idekint? - És tekintete végigpásztázott a sivalkodó gyerekeken, mintha ugyan kiszúrhatná, melyikük tartozik a régi szerelméhez.

- Balázska - mutatott Era a megfelelő irányba. - Neked...

- Egy lányom van. A babakocsiban alszik valahol. A párom lassabban halad vele. Én lemaradtam, mert el kellett intéznem egy telefonhívást.

- A párod? - bukott ki belőle az önkéntelen kérdés. - Úgy hangzik, mintha nem a feleséged lenne.
Ahogy kimondta, már érezte, hogy a megjegyzés elég tapintatlanra sikeredett. De Tibi nem vette zokon. Rákacsintott.

- Hisz' ismersz! Nehezen állapodok meg. A házasság az olyan... Olyan régimódi. Olyan végleges.

- Egy gyerek tán nem az? - szökött fel a lány szemöldöke.

- A gyerek a szerelem gyümölcse! - nevetett Tibi. - Semmi régimódi nincs benne. Gyereket akkor vállal az ember, amikor úgy érzi, megtalálta hozzá a megfelelő partnert.

Ekkor egy virágmintás nyári ruhát viselő nő állt meg mellettük babakocsival. Tibi felpattant, átölelte és csókot nyomott a szájára. Era is felállt, kezet nyújtott és bemutatkozott. Érezte magán a fürkésző érdeklődést, ahogy a másik felmérte. Talán a riválist látta benne. Talán hallott is róla Tibitől... Ha így van, nem csoda, hogy féltékenyen méregeti.

- A férjed is itt van? - kérdezte Tibi, érezhetően azért, hogy oldja vele a feszültséget.

- Ő... - Ideges mozdulattal csavargatta az egyik hajtincsét. - Dolgozik. Sokáig.

- Hétvégén is? - csodálkozott nagyot a férfi.

- Emlékszel rá... Mindig karrierista volt.

Megnézte még a babát, azután elköszöntek egymástól, és megbeszélték, hogy majd összefutnak. Üres ígéret volt csupán, hiszen telefonszámot sem cseréltek. Na nem mintha a közösségi oldalak korában ez akkora hátrányt jelentene. Tudta, hogy este rá fog keresni a fiúra a Facebookon. Ahogy tudta azt is, hogy nem fogja ismerősnek jelölni.

Figyelte őket, ahogy egymásba karolva távolodnak a babakocsival maguk előtt. Boldognak tűntek. Ő pedig már egyáltalán nem volt biztos abban, hogy jól döntött annak idején...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock