Vagy mindenféle apróságon cívódnak: nyitva hagytad nyitva a hűtő ajtaját, nem hajtottad fel a WC ülőkét, igenis lemostam a kocsit, de nem látod, hogy minden tiszta sár odakint, és az idióta szomszéd koszolta össze az autót?
A szinglik azért forgatják ilyenkor a szemeiket, mert tudják, hogy nonszensz dolgok ezek, és bár maguknak is nehéz bevallaniuk, de olyan jó lenne néha ilyeneken vitázni... Vagy nem vitázni és megmutatni, mi milyen jól csinálnánk a saját tökéletes párkapcsolatunkban. Egy bökkenő van: nincs párkapcsolatunk. Képzeletben persze mindent jobban csinálnánk, mint a házas, jegyességben, vagy épp kapcsolatban járó ismerőseink.
Az igazság az, hogy nem így van. Hiszen marhára egyedül vagyunk ebben a hatalmas világban. És mikor jön a hétvége, gyűlölünk minden világos színt és hányunk a boldogan andalgó szerelmesektől. Mióta érdemlik meg mások a jókedvet, és mióta ilyen önző az élet, hogy nekünk nem ad belőle egy adagot sem?
Onnan tudod, hogy a probléma még nagyobb lett, hogy már nemcsak a hétvégén érzed magad teljesen kirekesztettnek és meg nem értettnek, hanem az év minden napján. Mert kedden nem ér rá a barátnőd, mivel a pasijával évfordulós vacsorára mennek. A másik barátnőd sem ér rá, mert a gyereknek előadása lesz, és azon vesz részt. Aztán eszedbe jut, hogy ha neked is lenne gyereked, mennyivel másabb lenne a helyzet.
De persze gyereket úgy akarsz, hogy legyen saját férj, saját ház, saját autó - és mivel háromból egy sincs, ezért így ez is esélytelen. A harmadik barátnőd meg fel sem veszi a telefont. Mint utólag kiderült, épp moziban volt az ő lovagjával...
Vagyis: senki nem ér rád. De tudod ki az, aki igen? Te magad.
Ha megtanultam valamit a szingliségből, az az, hogy én itt vagyok magamnak. Fél centi választott el évek óta a megoldástól, én meg csak álltam csukott szemmel, mint egy áldozat. A szingli élet áldozata voltam, amíg el nem vittem magam moziba. Aztán meg elhívtam magam egy isteni vacsorára. A legjobb vicceket olvasom fel magamnak, és a lehető legjobb hobbikat találom ki, hogy ne unatkozzak ebben a véget nem érő kapcsolatban. És az akciók az ágyban... eszméletlenek.
Nem figyelek már másokat, hogy szebb-e a haja, vékonyabb-e a lába, az a pasi most tényleg engem néz? Nem számít már, nem a külső impulzusokért rakom fel azt a plusz pirosítót. Mert ha a tükörbe nézek, magamra kacsintok, és innen indul el az az egészséges alap, amire most már ha akarok, akkor építhetek egy kapcsolatot.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.