Magányos farkasok vagyunk mi, szinglik - akár kis-, akár nagyvárosban lakunk. A hétvége az, amikor mindenki boldogan nyúlik el a párjával a kanapén egy film nézése közben, közösen viszik le a kutyát a parkba, együtt mennek el kirándulni.
Vagy mindenféle apróságon cívódnak: nyitva hagytad nyitva a hűtő ajtaját, nem hajtottad fel a WC ülőkét, igenis lemostam a kocsit, de nem látod, hogy minden tiszta sár odakint, és az idióta szomszéd koszolta össze az autót?
A szinglik azért forgatják ilyenkor a szemeiket, mert tudják, hogy nonszensz dolgok ezek, és bár maguknak is nehéz bevallaniuk, de olyan jó lenne néha ilyeneken vitázni... Vagy nem vitázni és megmutatni, mi milyen jól csinálnánk a saját tökéletes párkapcsolatunkban. Egy bökkenő van: nincs párkapcsolatunk. Képzeletben persze mindent jobban csinálnánk, mint a házas, jegyességben, vagy épp kapcsolatban járó ismerőseink.
Az igazság az, hogy nem így van. Hiszen marhára egyedül vagyunk ebben a hatalmas világban. És mikor jön a hétvége, gyűlölünk minden világos színt és hányunk a boldogan andalgó szerelmesektől. Mióta érdemlik meg mások a jókedvet, és mióta ilyen önző az élet, hogy nekünk nem ad belőle egy adagot sem?
Onnan tudod, hogy a probléma még nagyobb lett, hogy már nemcsak a hétvégén érzed magad teljesen kirekesztettnek és meg nem értettnek, hanem az év minden napján. Mert kedden nem ér rá a barátnőd, mivel a pasijával évfordulós vacsorára mennek. A másik barátnőd sem ér rá, mert a gyereknek előadása lesz, és azon vesz részt. Aztán eszedbe jut, hogy ha neked is lenne gyereked, mennyivel másabb lenne a helyzet.
De persze gyereket úgy akarsz, hogy legyen saját férj, saját ház, saját autó - és mivel háromból egy sincs, ezért így ez is esélytelen. A harmadik barátnőd meg fel sem veszi a telefont. Mint utólag kiderült, épp moziban volt az ő lovagjával...
Vagyis: senki nem ér rád. De tudod ki az, aki igen? Te magad.
Ha megtanultam valamit a szingliségből, az az, hogy én itt vagyok magamnak. Fél centi választott el évek óta a megoldástól, én meg csak álltam csukott szemmel, mint egy áldozat. A szingli élet áldozata voltam, amíg el nem vittem magam moziba. Aztán meg elhívtam magam egy isteni vacsorára. A legjobb vicceket olvasom fel magamnak, és a lehető legjobb hobbikat találom ki, hogy ne unatkozzak ebben a véget nem érő kapcsolatban. És az akciók az ágyban... eszméletlenek.
Nem figyelek már másokat, hogy szebb-e a haja, vékonyabb-e a lába, az a pasi most tényleg engem néz? Nem számít már, nem a külső impulzusokért rakom fel azt a plusz pirosítót. Mert ha a tükörbe nézek, magamra kacsintok, és innen indul el az az egészséges alap, amire most már ha akarok, akkor építhetek egy kapcsolatot.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
