Gyűlölöm, ha csak a külsőm miatt szólítanak le a csajok.

Amikor egy-egy beszélgetés során elhangzott ez a kijelentés, mindenki poénnak vette. Hiszen minden adott volt ahhoz, hogy Patrik bármelyik magazin címlapján megállja a helyét. Számára a külső mégsem jelentett sokat, csupán annyit, hogy foglalkozni kell vele: fodrászhoz járni, borotválkozni. A tükörben egy átlagos férfit látott, sokszor még annál is kevesebbet.

A szülei válása után az apja külföldre költözött, és soha többé nem találkoztak - valószínűleg innen fakad az önbizalomhiánya. Nem értette, kezelni pedig még kevésbé tudta, mikor egy bárban vagy szórakozóhelyen minimum öt nő próbált a közelébe férkőzni egy este alatt. A barátai már jól ismerték, és segítettek neki abban, hogy a nők közül minél kevesebben juthassanak el hozzá. Kellemetlennek érezte azokat a beszélgetéseket, melyek úgy kezdődtek, hogy:

"Szuperül nézel ki! Még nem láttalak itt, remélem, szabad vagy!"

A fiú nem értette, miért olyan lényeges a külső, mikor a belső tulajdonságok sokkal értékesebbek: az egyezőségek, az azonos értékek. Amikor fél szavakból is megértik egymást. Azt a nőt kereste, aki olyannak fogadja el, amilyen valójában. Akit ő is kincsként tarthat a karjai között, akinek a mosolya a legszebb a számára. És még akkor is szereti, ha dühös vagy mérges. Akivel jó nevetni, beszélgetni, és csendben egymás ölelésében lenni. Akivel a szex tele van örömmel, fantáziával, boldogsággal. Ahol nincs megcsalás, hazugság, csak annak az öröme, hogy önmaga lehet.

De ő a lehetőségek és esélyek helyett csak egy apokaliptikus világot látott, ahol az értékek eltűntek. Ahol minden csak a látszatról szól: a kapcsolatok, a szerelmek és a házasságok is. Az erős, oltalmazó külső érző lelket takart, tele értékes, mély gondolatokkal, valós kételyekkel. Hiába kapott naponta több megerősítést azzal kapcsolatban, hogy milyen jó pasi - érdektelenek voltak számára. Hiszen őt sem a külső érdekelte elsősorban egy nőben.

Egy szerdai napon egy kedves, csendes kis kávézóban ültek egymás közelében. Mindketten ki akartak szakadni egy kicsit a zajból, a hétköznapokból, és úgy gondolták, hogy egy szelet finom torta mellett töltődnek fel. Mikor Patrik a lányra pillantott, nem távolságra, és nem is a barátai védelmezésére vágyott, hanem arra, hogy minél közelebb legyen hozzá. Vonzódott hozzá, és meg akart nyílni neki - érezte, hogy nem a külseje az, ami felkeltette a lány érdeklődését.

Végre azt kapta, amire mindig is vágyott. Kérdéses sem volt, hogy beszélgetni kezdenek, szünetek nélkül, viszont annál nagyobb örömmel. Aztán fél óra múlva azt vették észre, hogy nemcsak abban hasonlítanak, hogy ugyanabba a kávézóba menekültek a világ elől, hanem rengeteg belső tulajdonságukban is.

Mindketten érezték, többre vágynak: közös sétákra, együttlétre, egymás további felfedezésére. Patrik számára a csend hozta meg a boldogságot, a lelkek egyezése, a gondolatok harmóniája, ezek állandósága - és nem a külső, mely úgyis folyton változik.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!
Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock