Mielőtt mindenki nekem esne: nem arra gondolok, amikor tíz év házasság után valaki lemegy kenyérért, és soha többé nem jön vissza. Sem arra, amikor valaki fészbukon adja a másik tudtára, hogy elválik tőle. Hanem a laza randikról, az ismerkedésről beszélek, amikor még nem tartozunk a másiknak semmivel.
A 20-as, 30-as generáció általában már Tinderen meccsel az élő ismerkedés helyett. Én is. Sokkal nagyobb a kínálat, és olyanokkal is összefuthatunk, akikkel a való életben vajmi kevés esély lenne erre. És ahogy az ismerkedési szokások gyökeresen megváltoztak, mert haladnak a korral, úgy a szakítási módszerek is változtak. Egy-egy netes ismerkedés során az ember bizony több vasat tart a tűzben. Több mindenkivel chatel párhuzamosan, és bizony többükkel randizik is.
Nemcsak a férfiak, hanem a nők is. Keresgélünk az óriási felhozatalban, hátha megtaláljuk az Igazit. Vagy éppen egy komoly szakítás után vagyunk, és csak könnyedebb kapcsolatra vágyunk. Aki felkeltette az érdeklődésemet, azzal tovább ismerkednek, aki nem, azzal meg nem, ilyen egyszerű.
A múltkor volt pár randim egy helyes csajjal, de valahogy hiányzott a tűz. Az elején érdekes volt, de a harmadik találkozásra valahogy kifogytunk a mondanivalóból, behalt a dolog. Én talán adtam volna még egy esélyt az egésznek, mert tetszett. Ő viszont nem válaszolt, és soha többé nem keresett. Ahelyett, hogy kiakadtam volna, vettem a lapot.
Oké, felhívhattam volna, hogy magyarázatot követeljek. De rájöttem, hogy semmi értelme annak, hogy a másik sajnálkozását hallgassam. Mert csak a legritkább esetben őszinték az emberek. Kevesen merik a másik szemébe mondani, hogy bocs, mégsem jössz be annyira, nem akarok veled találkozni többé.
Inkább hímeznek-hámoznak, hogy nem velem volt a baj, ők nem állnak készen többre, nem jó időben találkoztunk - és a többi hülyeség. Rendes dolog a kíméletesség, de nem vagyok kíváncsi sem erre, sem arra, hogy mi volt velem a baj, mi nem tetszik bennem. Semmi értelme nem lenne ez utóbbinak, hiszen ami az egyik nőnek bejön, a másiknak nem.
Épp ezért nem szívesen mondanék én sem rosszat az adott hölgynek, akivel már nem akarok találkozni. Ha elmondod, hogy kösz nem, ennyi volt, a másik ugyanúgy magyarázatot követel, mint amikor szó nélkül lelépsz.
A nők többsége nagyon a szívére veszi a dolgot. Kiakad, tudni akarja, hogy mi volt a baj, hogy miért nem kell. Ha elkezdek én is átlátszó kifogásokat keresni, hogy ne bántsam meg, azt nem értik. Ha elmondom, hogy mégsem tetszik annyira, akkor meg nagyon a szívére veszi. (Esetleg rosszabb: képes lenne megváltozni valamiben, csak mert megittunk együtt egy kávét.) De ha egyszerűen nem keresem többet, akkor is egy rohadék vagyok, szóval, nem tudok jól kijönni a dologból.
Pedig egy-két randi még nem a világ. Az még nem kapcsolat. Abban nincs ígéret, még nincs felelősség a másik iránt. Tökre értelmetlen plusz magyarázatokkal felkavarni a lelket, hiszen bármit mondana a másik, ugyanaz a lényege: nem jössz be eléggé. Felháborodás helyett inkább vedd a lapot, és felejtsd el az illetőt, ahogyan én is szoktam. Adj helyet a szívedben a következőnek! Annak, akit esetleg érdekelsz, és szeretne tőled valami komolyabbat. Ő úgysem fog lelécelni.
Konrád gondolatait Dósa Eszter jegyezte le.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.