Édeshármas: Te, én, és az alkohol...

Aztán amint párjára és a félig üres pálinkás üvegre pillant, a csalódottság és a düh hangjai újra utat törnek maguknak, ezúttal a szokottnál is hangosabban.

- Miért van az, hogy a vacsora mindig ráér, de a pálinka és a sör az nem várhat? Belegondoltál már, mi lenne, ha igazi problémáid, problémáink is lennének? Akkor egész este a hűtő előtt állnál? Rendszeresen kitartásról, változásról papolsz nekem, de annyira nem vagy képes, hogy egy napot eltölts pia nélkül... Azt hittem, a múlt heti beszélgetésünk jelentett valamit, azt hittem, jelentek valamit. Azt hittem, jelentesz magadnak valamit... - fejezi be Ági szinte lemondó nyugalommal a már rommá ismételt monológját.

- Ezt már megbeszéltük százszor. Esténként nem vagyok satu részeg. Nem bántalak, nem veszekszem. Tisztességesen dolgozom, a ház körül mindent intézek, és neked is segítek. Az, hogy a nap végével megiszom 1-2 doboz sört, vagy megiszok egy-egy felest, szerintem belefér - tart ki a hónapok óta hangoztatott véleménye mellett Balázs, miközben lehúzta a szokásos esti stampót, és megszisszentette a sörét. - Ha jól emlékszem, a nagyapád is megitta minden délben és este az 1-1 pohár borát, mégsem tartottad soha alkoholistának. Vagy tévedek? Nem lehet, hogy túlreagálod a dolgot? Hogy a saját félelmeidet nagyítod fel, amit otthonról hozol?

- Utálom ismételni magam - kezdi nagy levegővel Ági a már szinte szokásosnak nevezhető beszélgetésüket. Azt a néha hosszabb, néha rövidebb szóváltást, amitől pillanatok alatt az egekben van mindkettejük vérnyomása.

Egy: hadd ne dicsérgesselek, hogy nem vagy minden nap satu részeg!

Kettő: a mennyiség nem érdekel. A hangsúly továbbra is azon van, hogy képtelen vagy uralkodni magadon. Egy vagy két sör nem alkoholizmus, három már igen? Ugye érzed, hogy egy értelmezhetetlen határt keresel? Mi történne, ha sör vagy pálinka nélkül telne egyetlenegy napod is? És nem, nem én vagyok fapina, amiért nem nyúlok minden nap a pohár után.

Három: az eszed megvan hozzá, mégis képtelen vagy szembenézni az alkoholfüggőségeddel. Ami egyébként nem más, mint valami más gondnak az elfedése. Valaminek, amiről nem akarsz tudomást venni, ami elől menekülsz. Fogd már fel kérlek, ez egy súlyos gond, amit te egyedül nem tudsz megoldani, és már én sem tudok segíteni benne.

Négy: kérdezzük meg a barátaidat, ismerőseidet, szerintük normális-e, amit művelsz! Szerinted mit válaszolnának? Ők is ezt csinálják nap mint nap, amit te? - teszi fel zárásként Ági a rendszeres, természetesen megválaszolatlanul maradó kérdéseket.

A pár percig tartó fájdalmas csendet és Ági pityergését Balázs szinte unott, minden egyes alkalommal elhangzó kérdései törik meg.

- És most mi lesz? Mi a megoldás? Mit szeretnél?

Azonban Ági megbékélő, "mi majd megoldjuk" válasza kivételesen elmaradt. Cserébe egy határozott válasz érkezett tőle.

- Múlt héten elmondtam mindent. Nem tudok és nem is akarok egy olyan emberrel közös jövőt tervezni, akinek az alkohol mindennél előbbre való. Alkoholisták voltak a szüleim, a férjem nem lesz az. Ha mindez azzal jár, hogy 36 évesen új életet kell kezdjek, akkor megteszem. A ház, az autó, az anyagiak nem tartanak vissza, tudod jól. Ezek számomra értéktelen dolgok. Talán az egészben az lesz a legnehezebb, hogy szembe kell nézzek az ostobaságommal. Azzal, hogy feltétel nélkül hittem neked, hogy hittem benned. Hogy hittem a hangzatos nagy szavak erejében: a szeretet, a törődés és az odafigyelés jótékony, mindent megváltoztató hatásában. Nem lesz egyszerű, de ha kell, szembenézek azzal, hogy egy illúziót kergettem: a nem létező boldogságunkat.

Ági az utolsó erejével kisétált a konyhából, fel az emeletre. A hálószobában könnyek között az ágyra zuhant, minden porcikájában reszketett. Megnyugvást keresve kihúzta az éjjeli szekrénye fiókját, elővette a féltett kincsét, amit már napok óta próbált a párjának megmutatni: egy ultrahang felvételt a pocakjában növekvő kis csöppségről.

Ági történetét B. Barbi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock