"Húúú, de irigylünk!" - lelkendeztünk két hónappal ezelőtt Dórának. Ugyanis nemcsak talált magának egy férfit a netes társkeresőn, de a srác még a tenyerén is hordozta.
Drága éttermekbe vitte, és napjában többször felhívta, hogy hallhassa a hangját. Ráadásul a májusi külföldi céges utazására is magával akarta vinni. Pedig hol volt még az! Legalább fél év volt az indulás időpontjáig. Ebből is látszott, hogy biztos a kapcsolatukban.
Dórának kicsit gyors volt ez a tempó, de élvezte, hogy állandóan ölelgetik, babusgatják, csókolgatják. Régen volt már ilyenben része. Mintha csak egy romantikus mesébe pottyant volna, hercegnőnek érezte magát.
Ráadásul a férfinak még nem volt gyermeke, és nem tartozott az elváltak táborába sem. Mi meg alig bírtuk kivárni a randik végét, hogy meséljen nekünk, és így a részesei lehessünk ennek az álomsztorinak. A kocsi és a lakás is ki volt pipálva, azaz nem hiányzott az a bizonyos anyagi háttér sem, ami a családalapításhoz szükséges. Ráadásul Karcsi is szeretett volna gyereket. Mi kellhet még egy nőnek?
Semmi, így aztán Dóra is elégedett volt a netes kapással. Csak arra volt gondja, hogy a soron következő bálba éppen milyen ruhát vásároljon. Mert mondanom sem kell, hogy báli szezon lévén, egyikből buliból a másikba ment a férfi oldalán. Aztán eljött a karácsony, és a szűkebb család is megismerkedhetett ezzel a gáláns lovaggal, aki még otthon is szusival etette Dórát. Minden tökéletesnek tűnt.
Egy nap azonban a férfi megfázott, de Dórát ez nem érdekelte, ugyanúgy ölelte, csókolta. Pár nap múlva ő is beteg lett. A másik állította, hogy nem tőle kapta el, na de mit is számít ez? A lényeg, hogy nehezebben viselte a betegséget, és ágynak esett. A férfi azonban nem ment hozzá látogatóba, mondván, hogy mivel sportember, nem eshet ki az edzésekből.
Dórának nem esett jól a dolog, de megértette. Aztán, mikor már felgyógyult, elbizonytalanodott. A férfi már nem hívta, maximum üzenetet írt, és a mindennapos találkák is elmaradtak. Ha találkoztak, úgy sétáltak egymás mellett, mint két idegen. A vad csókcsaták szájra puszivá szelídültek, és volt, hogy a találkát is lemondta a srác, mondván, hogy fáj a feje. Természetesen ezt is üzenetben...
Dóra nem értette. Elkezdett benne bujkálni a kisördög. Arra gondolt, hogy a férfi talán csak kifogást keresett, amikor a betegségre hivatkozva lemondta a randit. Aztán tovább morfondírozott. Vajon két hónap alatt elmúlhat-e a szenvedély? Vagy már nem tetszik annyira Karcsinak, miután jobban megismerte egyes tulajdonságait? Vagy, vagy, vagy, zakatoltak a fejében az őrjítő gondolatok.
Természetesen ekkor már mi is elméleteket gyártottunk. Barbi szerint ez így teljesen normális, minden párkapcsolatban kihűl a szenvedély két hónap után. Szilvi azonban kontrázott. "Hülyeség"- állította. Ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy így leüljön egy kapcsolat. Dóra meg csak kapkodta a fejét. Nem tudta, kinek lehet igaza, és majd megőrült a bizonytalanságtól. Egyik verzió sem tetszett neki.
Ő nem egy ilyen "nyugdíjas" viszonyra fizetett be. Még túl fiatal ahhoz, hogy így éljen. Hiányolta a férfi spontán érintéseit, az ölelését - amikor csak úgy hozzáért a konyhában, ha elmentek egymás mellett. Vajon az elején mutatta másnak magát, és valójában nem is olyan típus, amilyennek megismerte? Vagy már nem akarja igazán ezt a kapcsolatot?
Ekkor Noémi is megszólalt. "Filozofálhatunk és gyárthatunk elméleteket, de a legjobb lesz, ha tiszta vizet öntesz a pohárba és megkérdezed. Legrövidebb út az egyenes út. Aztán majd meglátod."
"Majd az idő kiforrja" - válaszolt halkan Dóra. Túlságosan félt az igazságtól, így nem kérdezett a férfitól semmit. Inkább azóta is szenved...
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
