Drága éttermekbe vitte, és napjában többször felhívta, hogy hallhassa a hangját. Ráadásul a májusi külföldi céges utazására is magával akarta vinni. Pedig hol volt még az! Legalább fél év volt az indulás időpontjáig. Ebből is látszott, hogy biztos a kapcsolatukban.
Dórának kicsit gyors volt ez a tempó, de élvezte, hogy állandóan ölelgetik, babusgatják, csókolgatják. Régen volt már ilyenben része. Mintha csak egy romantikus mesébe pottyant volna, hercegnőnek érezte magát.
Ráadásul a férfinak még nem volt gyermeke, és nem tartozott az elváltak táborába sem. Mi meg alig bírtuk kivárni a randik végét, hogy meséljen nekünk, és így a részesei lehessünk ennek az álomsztorinak. A kocsi és a lakás is ki volt pipálva, azaz nem hiányzott az a bizonyos anyagi háttér sem, ami a családalapításhoz szükséges. Ráadásul Karcsi is szeretett volna gyereket. Mi kellhet még egy nőnek?
Semmi, így aztán Dóra is elégedett volt a netes kapással. Csak arra volt gondja, hogy a soron következő bálba éppen milyen ruhát vásároljon. Mert mondanom sem kell, hogy báli szezon lévén, egyikből buliból a másikba ment a férfi oldalán. Aztán eljött a karácsony, és a szűkebb család is megismerkedhetett ezzel a gáláns lovaggal, aki még otthon is szusival etette Dórát. Minden tökéletesnek tűnt.
Egy nap azonban a férfi megfázott, de Dórát ez nem érdekelte, ugyanúgy ölelte, csókolta. Pár nap múlva ő is beteg lett. A másik állította, hogy nem tőle kapta el, na de mit is számít ez? A lényeg, hogy nehezebben viselte a betegséget, és ágynak esett. A férfi azonban nem ment hozzá látogatóba, mondván, hogy mivel sportember, nem eshet ki az edzésekből.
Dórának nem esett jól a dolog, de megértette. Aztán, mikor már felgyógyult, elbizonytalanodott. A férfi már nem hívta, maximum üzenetet írt, és a mindennapos találkák is elmaradtak. Ha találkoztak, úgy sétáltak egymás mellett, mint két idegen. A vad csókcsaták szájra puszivá szelídültek, és volt, hogy a találkát is lemondta a srác, mondván, hogy fáj a feje. Természetesen ezt is üzenetben...
Dóra nem értette. Elkezdett benne bujkálni a kisördög. Arra gondolt, hogy a férfi talán csak kifogást keresett, amikor a betegségre hivatkozva lemondta a randit. Aztán tovább morfondírozott. Vajon két hónap alatt elmúlhat-e a szenvedély? Vagy már nem tetszik annyira Karcsinak, miután jobban megismerte egyes tulajdonságait? Vagy, vagy, vagy, zakatoltak a fejében az őrjítő gondolatok.
Természetesen ekkor már mi is elméleteket gyártottunk. Barbi szerint ez így teljesen normális, minden párkapcsolatban kihűl a szenvedély két hónap után. Szilvi azonban kontrázott. "Hülyeség"- állította. Ez nagyon kevés idő ahhoz, hogy így leüljön egy kapcsolat. Dóra meg csak kapkodta a fejét. Nem tudta, kinek lehet igaza, és majd megőrült a bizonytalanságtól. Egyik verzió sem tetszett neki.
Ő nem egy ilyen "nyugdíjas" viszonyra fizetett be. Még túl fiatal ahhoz, hogy így éljen. Hiányolta a férfi spontán érintéseit, az ölelését - amikor csak úgy hozzáért a konyhában, ha elmentek egymás mellett. Vajon az elején mutatta másnak magát, és valójában nem is olyan típus, amilyennek megismerte? Vagy már nem akarja igazán ezt a kapcsolatot?
Ekkor Noémi is megszólalt. "Filozofálhatunk és gyárthatunk elméleteket, de a legjobb lesz, ha tiszta vizet öntesz a pohárba és megkérdezed. Legrövidebb út az egyenes út. Aztán majd meglátod."
"Majd az idő kiforrja" - válaszolt halkan Dóra. Túlságosan félt az igazságtól, így nem kérdezett a férfitól semmit. Inkább azóta is szenved...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.