Gesztesi búcsú nélkül távozott, akárcsak az én édesanyám...

Meghalt az Anyukám. Éjszaka felébredt, rosszul lett, fulladt. Kihívtuk a mentőket, bevitték a kórházba, majd 1 óra múlva örökre elaludt.

Mindketten köszönés nélkül mentek el.

Sokan mennek el így. Hirtelen. Akiktől, nincs időnk elbúcsúzni. Akiknek nincs időnk az utolsó pillanatokban az összes szeretetünket odaadni. Fogni a kezüket, éreztetni velük, hogy fontosak - a legfontosabbak nekünk. Hogy mennyi mindenért vagyunk hálásak. Mert ismerhettük őket, felneveltek, a gyerekük voltunk, vagy hogy a gyerekünk volt. A társunk, a barátunk, a szerelmünk...

Biztos vagyok benne, hogy szerették volna még megvalósítani a terveiket, elérni a céljaikat, végigálmodni az álmaikat. Nem akarták eldobni az életüket. Szerettek élni, és maradtak volna akkor is, ha már nem lett volna könnyű az életük. Maradtak volna, hogy ne okozzanak ekkora fájdalmat azoknak, akiket igazán szeretnek.

De a hirtelen halál kegyetlen tanító!

Engem megtanított arra, hogy az élet milyen törékeny. Milyen gyorsan illanó anyagból van az emberi lét. Mert ami ma természetes, az egy pillanat alatt foszlik szét. Álmok, tervek, célok. Ma még hálásak vagyunk a sorsunkért, holnap pedig már a "MIÉRT?"-ekre keressük a válaszokat. Szeretnénk visszakapni a tegnapot. A pillanatokat, ami a mindent megváltoztató elmúlás előtt volt.

Ha valaki hirtelen megy el az életünkből, az utolsó mondat, az utolsó találkozás, az utolsó érintés marad itt velünk. Százszor újragondoljuk a viselkedésünket. Furdal a lelkiismeret minket, hogy nem szerettünk eléggé, hogy nem mutattuk ki eléggé, vagy a legrosszabb, ha haraggal váltunk el.
Édesanyám hirtelen halála megtanított jobban szeretni. Mélyebben. Másképp. Úgy, hogy tudom, minden perc lehet az utolsó. Vagy az utolsók egyike. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak félig legyek jelen. Félig szeressek.

Megtanított MOST és ITT lenni. Nem vágyakozni máshová. Azt értékelni, amim van, és azokat szeretni, akik MOST és ITT vannak velem. Megtanított látni az igazi értékeket. Ápolni azokat a kapcsolatokat, akikkel összeköt a múlt. Vigyázni, óvni a még élőket körülöttem.

Egy dologra nem tanított meg. Búcsú nélkül elengedni.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock