A távolság nem állhatja útját szerelmünknek.

Ráfröccsennek a vízcseppek, ha egy esős napon hazafelé sietsz, ráhull a nevetésed, mikor boldog vagy, és minden egyes szomorú könnyed is az én utánad lopakodó szívemet borítja be. Most csak fekszem az ágyban, és már a puszta létezésed ténye is olyan hatást gyakorol rám, mintha két kezeddel simogatnád a szívemet. A tudat, hogy vagy nekem, a tudat, hogy én vagyok a társad.

Látom magam előtt, hogy fülig érő szájjal nevetsz rám, szinte érzem, ahogy beletúrok a hajadba, és akaratlanul is mosolyra húzza számat a boldogság. Szívdobogva várom, hogy teljenek a percek, hogy végre közelebb legyünk ahhoz a naphoz, mikor újra magamhoz ölelhetlek. Aztán hirtelen azon kapom magam, hogy várom a boldogságot, miközben az már rég belopta magát a mindennapjaimba, befészkelte magát a belsőmbe.

Szavak nélkül is lerí rólam, hogy most élem azt az életet, amire mindig is vágytam. Tudom, hogy egyikünknek sem könnyű most a másik nélkül, de szemernyi kétségem sincs a szerelmedet illetően. Ha akarnál sem tudnál hazudni, mert a csillogó szemeid mindent elárulnak.

Furcsa kapcsolatban, mégis egyedül élni. Ez nem az a szituáció, amihez már olyan nagyon hozzá voltam szokva. Ez most valami új. Ez valami vigaszt adó, bátorító, a szívembe vért pumpáló, lelkemet élettel feltöltő, újfajta élethelyzet. Úgy alszom el esténként, hogy a szemem lehunyva azt képzelem, hogy te szorítasz magadhoz, miközben a köztünk lévő fizikai távolság gondolatába is belesajdul a szívem. De próbálom elnyomni ezeket és nem hagyni, hogy a kétségbeesés eluralkodjon rajtam.

Dühös vagyok mindenkire, holott senkit sem okolhatok emiatt. Hiszem, hogy a dolgok mindig okkal történnek, ahogy azt is, hogy minden úgy jó, ahogy van. Még akkor is, ha sokszor ezt nehezen látom be. És tudod, valóban megvan ennek a nehezebb időszaknak is a maga szépsége. A várakozás szépsége, a vágyakozás valósága. A tény, hogy az életembe léptél, a tény, hogy ilyen érzéseket tudtál bennem ébreszteni. Te magad vagy számomra az igazi csoda.

Szóval, köszönöm neked. Köszönöm ezeket a frenetikus napokat, köszönöm, hogy besétáltál az életembe, és nem hagytad, hogy megfutamodjak. Köszönöm, hogy minden nap bizonyítod, hogy melletted a helyem. Köszönöm, hogy úgy bánsz velem, mintha mindig ismertél volna, és köszönöm, hogy tényleg bármire képes vagy azért, hogy a közös álmaink megvalósuljanak. Köszönöm, hogy törődsz velem, és köszönöm, hogy így óvsz a rossztól még ilyen távolságból is. Köszönöm, hogy értelmet adsz a mindennapjaimnak, és köszönöm, hogy hagyod, hogy az életed mozgatórugója legyek.

Lehet, hogy ez csak egy csöpögős maszlagnak tűnik, de amíg a szívem diktálja ezeket a sorokat, addig nem bánom. A fáradt szívem, ami ott kullog mögötted. A szívem, ami benned végre otthonra talált.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock