Nem akarok álszent lenni. A korán kelés sokszor kellemetlen. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Magát az ébredést és az azt követő 10-15 percet én is kifejezetten gyűlölöm.
Amikor full kómásan botorkálsz a lakásban, mindenbe belebotlasz, és közben azon agyalsz, hogy miért érdemelsz ilyen sorsot. A lelked eladnád, ha visszafeküdhetnél aludni. De nem lehet... Nem mersz tükörbe nézni, mert garantált az instant szívroham.
Ennek ellenére én már nagyon régóta korán kelek. Minden hétköznap pontban 5:15-kor szól az ébresztő. A zombi állapotot a hideg vizes arcmosás szakítja meg, és onnantól kezdve már enyém a pálya. Nyilván sokkot kap a szervezetem, amikor arcon csapom magam egy jó adag jéghideg vízzel, de valamit valamiért.
Hétvégén legkésőbb 6-kor már talpon vagyok. Nem kell ébresztő, magamtól kelek. Néha még kipihentnek is érzem magam, ami azért vicces, mert szerintem ez lehetetlen. Legutoljára talán kisbabaként voltam kipihent, erre a nyakamat teszem. Viszont van egy csomó olyan dolog, ami miatt jó dolog korán kelni. Például...
Hajnali kutyasétáltatás
Imádok hajnalban sétálni a kutyával, főleg tavasszal. Mikor a nap még csak felkelőben van, és a madarak is ébredeznek. Leginkább egy erdő melletti sávban szoktunk ilyenkor csatangolni. Friss a levegő, és csend van - az a bizonyos nyugalmat és meghittséget árasztó csend. Nincs zsivaj, nem robognak az autók, nem lökdösik egymást az emberek a járdán. Nyugalom van. A kutya is imádja belenyomni az orrát a nedves fűbe. Farokcsóválva caplat mellettem minden alkalommal.
Nincs esély elkésni!
Utálok késni. Mindig is kellemetlenül éreztem magam, ha valahonnan véletlenül elkéstem. A jelenlegi munkaidőm reggel 8-kor kezdődik - de így bőven van időm mindenre. Kényelmesen, rohanás nélkül el tudok készülni, teszek-veszek a lakásban, reggelizek és kávézom. Nincs rajtam az a nyomás, hogy úristen, rohannom kell, mert baj lesz. Sokkal kellemesebb úgy elindulni otthonról, hogy megspóroltam magamnak két agyérgörcsöt korán reggel.
Produktívabb a nap.
Mivel korán elkezdem a napot, így rengeteg mindenre van időm. Főleg hétvégén. A rutinszerű dolgok elvégzése után szabad a terep. Simán van idő mindenféle hobbira, kirándulásra vagy bármire, amihez épp kedvem szottyan. Szabadságot ad, ami nekem nagyon fontos.
Szeretek kreatív lenni, és egyenesen gyűlölöm, ha be vagyok határolva - például egy egész napos házimunkával. Korán reggel motivált vagyok, hogy letudjak mindent, mert utána enyém az egész nap. Imádom azt az érzést, amikor hátradőlsz a kanapén, és elégedetten válogatsz, hogy mivel is töltsd a napod.
Ehhez természetesen hozzátartozik az is, hogy korábban tér az ember nyugovóra. Nem vagyok már éjjeli bagoly. Még az is nagy kihívás, hogy a szilveszteri partin legalább éjfélig kibírjam. Sokszor ciki, hogy mindenki pörög, mint a búgócsiga, én meg már este 10 körül az életemért könyörgök.
Egyben vicces is a jelenlegi helyzet, ugyanis emlékszem, mikor még a "másik oldalhoz" tartoztam. Hajnalig képes voltam fent maradni és utána kb. átaludni az egész napot. Annak az életstílusnak is megvannak az előnyei, ugyanúgy, mint a hátrányai. Nem emlékszem pontosan, mikor is billent át nálam a dolog. De azt kell mondanom, százszor inkább kelek hajnalban, mint egyszer délelőtt 10-kor.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
