Mások csókja után bújtál az ágyamba, én pedig tűrtem...

Történt egyszer, hogy vakon és szerelmesen vetettem bele magam a világ legjobb pasijának a karjaiba. Ő volt az, akire egész életemben vártam. Nem gondolkodtam, nem terveztem, nem tettem magasra a mércét.

Nem kellett megküzdenie értem a hétfejű sárkánnyal. Harc nélkül adtam meztelen testem, lelkem, szerelmem. Az idő múlásával valahogy mégis elkezdtem látni. Lassan, apránként adagolva kaptam a valóságot. "Életem szerelme" rávezetett, hogy nem vagyok egyedül. Sőt! Épp egy többszereplős kapcsolat kellős közepében vergődöm.

Akarta, hogy tudjam ezt, mert így nagyobb volt számára a kihívás. Megtartani egy nőt, szembesítve azzal, hogy harmad- vagy épp negyedrangú barátnő, egyszerre menő, hatalmat fitogtató és isteni mivoltát bizonyító tény volt számára.

Rávezetett, hogy van választásom, de valójában nincs. Hogy mindent kell adjak, semmiért cserébe. Mert nekem ez jár. Ennyit érek. A kapcsolatunkat kezdte behálózni a kétség, bizonytalanság, féltékenység, hazugság. Jöttek az olcsó trükkök és a nevetséges színjátékok. Fulladoztam valamiben, amiről meg voltam győződve, hogy a másik hibája. Hiszen ő egy zsarnok, aki nem ereszt, egy "nárci", akitől nem lehet szabadulni.

Mindenért őt okoltam, és közben meg sem fordult a fejemben, hogy nekem kéne változnom. Aztán jött valaki, aki látva a vergődésemet, csak ennyit kérdezett: "Hogy várod el, hogy tiszteljen egy férfi, ha te nem tiszteled magad?" Egy pillanat alatt sikítottam fel a fájdalomtól, mert a kimondott szavak szinte szíven szúrtak.

Forrás: Shutterstock

Hirtelen tudatosult bennem, hogy csak azt lehet megalázni, aki hagyja. Csak arra lehet zsákmányként tekinteni, aki örömmel dobja oda magát az oroszlánnak, hogy cafatokra tépje. Csak azt lehet láncon tartani, aki nem hiszi el magáról, hogy ő több, mint egy fogoly.

Hirtelen rájöttem, hogy egy földön fekvő senki vagyok, ráadásul saját magam vetettem le magam oda, miközben kiabáltam: "Itt vagyok, taposs!" Felálltam, leporoltam a ruhám, és új életet kezdtem, két szót tűzve a zászlómra: "Tiszteld magad!" Nem szégyellem, hogy nekem ezt meg kellett tanulnom, inkább büszke vagyok arra, hogy képes voltam felismerni a gyengeségem és újrakezdeni mindent.

Vannak mondatok, amik képesek örökre megváltoztatni egy ember életét. Sosem tudjuk előre, melyik az a mondat, csak utólag értjük meg. Nekem ez volt az. Ha akkor és ott nem hangzik el, talán minden másképp alakul. Szerencsére elhangzott - azóta pedig nemcsak a másikat tisztelem egy kapcsolatban, hanem magamat is.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?