Nem kényszerítheted rá a gyerekedre a saját álmaid!

Az új szalon ajtaján csodás logó díszelgett, minden ragyogott, csak az asszony szíve nem. Összes megtakarítását erre a fodrászüzletre költötte, ami fiatalkori álma volt. Azt akarta, hogy világos és barátságos legyen, elégedett vendégekkel, kellemes csevegésekkel, vidámsággal.

Alig várta a pillanatot, amikor a lányával - aki egyben az üzlettársa is - először lépik át a küszöböt. Nem csoda, hiszen negyven éve tervezte... Most mégis egyedül van, mert Éva telefonált, hogy késni fog, más elfoglaltsága miatt. Még nem mondott fel, félállásban továbbra is pincérnőként dolgozik, annak ellenére, hogy édesanyja a szalon megnyitásával mindenét kockára tette. Feladta az álmát egy nagy, európai körutazásról, és nem sokkal a nyugdíj előtt új vállalkozásba kezdett.

Mindig fodrász akart lenni, és amikor kislánya született, első gondolata az volt, hogy mindent megtanít majd a gyermekének a mesterségről. Lelki szemei előtt két egymás melletti széknél dolgoztak, közben mosolyogtak, beszélgettek. Sok példát látott arra, milyen jól működhet egy több generációs családi vállalkozás, és ő is ezt szerette volna megvalósítani. A lánya hajlandó volt a kedvéért a fodrász szakmát kitanulni - de aztán egy percet sem dolgozott benne.

Persze, olyanról is hallott az asszony, hogy a közös cég álma kudarcba fulladt, és a szülő-gyermek kapcsolat is majdnem ráment. Egyik ismerőse saját ügyvédi irodájába szerette volna felvenni a fiát, és ezért mindent megtett. Beíratta a legjobb egyetemre, ahonnan a srác már az első félévben kibukott. Ezután átkönyörögte egy másik intézménybe, ahol a fia órán kártyázott, ezért kirúgták.

Végül az apa minden kapcsolatát bevetve egy harmadik helyen folytathatta... volna, de nem tette. Mert nem akart ügyvéd lenni, semmi nem vonzotta ebben a szakmában. Ezt persze fájó volt látnia az apjának, aki megörökölte a praxist, és annak idején örömmel várta a napot, amikor a dr. titulus a neve elé kerül.

Forrás: Shutterstock

A fodrászszalon előtt állva az asszonynak most eszébe jutott ez az eset, és hiába igyekezett minden erejével kiverni a fejéből, mégsem sikerült. Szomorú volt, mert pontosan tudta, hogy a lánya késése azt mutatja: számára nem fontos ez a nap, ahogyan ez a szakma sem. Ő mindig is emberek között szeretett lenni, élvezte a férfiak elismerő pillantását. Mosolyogva repkedett egyik asztaltól a másikhoz, miközben mindenkihez volt egy kedves szava. A hideg rázta attól, hogy minden héten ugyanazokkal a nőkkel találkozzon, ugyanazokat a sztorikat hallgassa végig. Pedig tehetséges volt, de ha hiányzott belőle az akarás!

Az asszony tudta: ha lenyomja a kilincset, azzal elismeri, hogy ez az álom csak az övé, és ugyanúgy egyedül lesz a háromszor akkora fodrászszalonban, mint a régi kis üzletében volt. Várt még öt percet, aztán további hármat. Majd megtette azt, ami a legfájóbb volt számára: beletörődött.

A várt öröm helyett mérhetetlen szomorúságot érzett. A legjobbat akarta a lányának, de belátta, hogy számukra nem ugyanaz jelenti a boldogságot. Rádöbbent, hogy el kell engednie a kezét, hagyni, hogy egyedül valósítsa meg a saját álmait.

Arra is rájött, hogy ha utazni szeretne, akkor utaznia kell, nem pedig új vállalkozást nyitni. Ezt a napot azonban ki akarta élvezni: a nagy szalonban, az új bútorok között dolgozni, ahogyan mindig is szeretett volna. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy az álma még valóra válhat, ha a lánya helyett egy másik fodrásszal társul. De ez a döntés még messze volt. Most végig kell csinálni az első napot, este pedig feldolgoznia azt a sok tapasztalatot, amit a mai döntésével szerzett!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?