Mérgező férfiak fogságában - Túl naiv, túl odaadó voltam...

A magánéletem leginkább egy D kategóriás szappanoperához hasonlít, aminek minden egyes epizódja a túlélésről szól. Valamit nagyon szarul csinálok.

A barátnőim mindig kifogják a kedves, megbízható, hűséges férfiakat, én pedig soha nem tudom megélni a vágyott boldogságot, a kapcsolataim rendre zátonyra futnak. Mostanában sokat gondolkodtam azon, mi a baj velem, és miért akadok össze újra és újra olyanokkal, akik fájdalmat és rengeteg bonyodalmat okoznak. Hosszas önmarcangolás és tépelődés után végül sikerült megfejtenem, mi lehet ennek hátterében. Íme a magyarázat.

Túl naiv vagyok!

Amikor egy konferencián megismerkedtem Péterrel, szinte semmit nem tudtam róla, csak annyit, hogy igazi nagyágyú a szakmájában. Én akkor még mással jártam, mégis iszonyú hatással volt rám, nem tudtam ellenállni a csábításnak. Nem sejtettem, hogy ez a filmbe illő találkozás teljesen megváltoztatja az életemet - méghozzá rossz irányba. Péter undorító módon kihasznált, és ezerszer megalázott azzal a mondattal, hogy "Mi soha nem leszünk egy szinten."

Ma már tudom, hogy korábban kellett volna lépnem, de abban bíztam, hogy ha majd megszerzem a második diplomámat, megváltozik a véleménye. Akkor majd úgy tekint rám, mint egy sikeres nőre, és támogatni fog az álmaim megvalósításában. Tévedtem. Ő semmi mást nem ismert, csak a nagyképűsködést, a kérkedést, és éppen ebből fakadt mérgező vonzereje.

Túlteng bennem az energia...

Vannak férfiak, akik nem képesek örömöt és boldogságot találni az életben, ezért keresik a jókedvű, vibráló, dinamikus nők társaságát. Attilával Tinderen match-eltem, gyorsan összejöttünk, nagyjából három hét után. Nem ő volt életem legnagyobb tévedése, de kétségtelenül tévedés volt. Eleinte minden meseszerűen alakult, de aztán elromlottak a dolgok. Sajnos utólag állt össze a kép, hogy Attilaegy igazi energiavámpír, aki az én pozitív energiáimmal pótolta a napi adagját. Valóban el kell ismernem, kifinomult módszerei voltak. Lassan, szinte észrevétlenül szívta ki belőlem az élet esszenciáját. Majd miután erőt gyűjtött, lelépett. Egyetlen szó nélkül.

Forrás: Shutterstock

Sokat adok, keveset kérek...

Kristóf már az elején mondogatta, hogy eddig olyan nőkkel találkozott, akiket kizárólag a pénz érdekelt. Akik annyira el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem jutott idejük másra, de most végre boldog, mert úgy érzi, megütötte velem a főnyereményt. Én tényleg beleadtam apait-anyait, hogy boldognak lássam őt. Főztem, mostam, takarítottam rá, vittem gyógytornára, amikor fájt a háta, hosszú éjszakákon át hallgattam a panaszkodását. Egy pillanatra sem engedtem el a kezét. Még akkor sem, amikor félrelépett. Sorolhatnám még, de nincs értelme.

Csupán nemrég döbbentem rá arra, hogy a kapcsolataimban mindig Teréz anyát játszottam. Határok és elvárások nélkül adtam, a saját magam igényeit háttérbe szorítva. Hagytam, hogy a férfiak átgázoljanak rajtam, és még mosolyogtam is hozzá.

Bizonyára sokan akadnak, akik nem értik, miért voltam együtt ezekkel a férfiakkal, akik nyilvánvalóan nem szerettek engem. Ennek komoly oka van. A rejtett szorongásaim, tudattalan elakadásaim miatt ragadtam bele méltatlan helyzetekbe, és mindig megmagyaráztam magamnak, miért jobb, ha maradok.

Az utóbbi időben rengeteget gondolkodtam a múlton, a jelenen. Hálás vagyok a tudatért, hogy képes vagyok feltétel nélkül, teljes odaadással szeretni. De most már tudatosabban járok a világban, és a jövőben igyekszem elkerülni azokat a férfiakat, akik kihasználnak, élősködnek rajtam.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?