Kövéreket megszégyeníteni: Van, aki szerint ez rendben van?

Egy reggeli rádióműsorban volt téma a fatshaming (a kövérek megszégyenítése - a szerk.), és volt olyan résztvevő, aki meglehetősen egyetértett ezzel.

A műsorban szereplő modell szerint teljesen rendben van az, hogy a 300-400 kilósokat meg kell szólni, hiszen ha neki majd lesz gyereke, akkor ne azt lássa már a kicsi, hogy az 500 kilós emberek boldogok. Akkor most zoomoljunk kicsit szélesebb látókörre! A fatshaming nem szól másról, mint a manapság oly mértékben elfogadott és egyre nagyobb teret hódító okoskodásról és a másik kritizálásáról. Milyen egyszerű más felett ítélkezni, ugye?

Az önismeret rögös és kemény út, az önkritika pedig csak az intelligenseknek jut. A beszűkült, bugyuta emberek pedig visszanyúlnak a jól megszokott másokra mutogatáshoz. Igen, valóban eljön az a pont, amikor a túlsúly és az elhízás mértéke komoly egészségügyi problémákat ölt, de kérdem én: ha megszégyenítünk valakit, azzal valóban tehetünk ez ellen? Rendben van az, hogy a másik problémáját elkezdjük cikizni?

Forrás: Shutterstock

Az önértékelésemen kívül mások beszólásai is alakíthatják az énképemet, és ha belenézek a tükörbe, láthatom magam szépnek, de ugyanilyen egyszerűen gyűlölhetem azt, aki visszanéz rám. Mert mi a valóság? Olyan vagyok, amilyennek megmondanak, vagy olyan, aminek gondolom magam? Egyáltalán tudok magamról reális képet kialakítani a külső negatív hatások figyelembe vétele nélkül?

Rengeteg minden miatt szégyenkezik a mai világ embere. Nem elég menő a csukám, két centis lenövés van a hajamon, nem tudok minden héten a Starbucksban kávézni, nem elég jó a kapcsolatom a párommal. Annyi bajunk van egyébként is, ne nehezítsük tovább a helyzetet felesleges és át nem gondolt szavakkal! Lelki nyomorban fetrengünk, mert megmondják, mi az elvárt, hogyan kellene kinéznünk. És mi van, ha igazából úgy érzem jól magam, ahogy vagyok? Mi van, ha csak azért állok neki a diétának, mert mindenki más is csinálja?

Nem, nem vagyok sem 300, sem 500 kiló. Mégis azt érzem, sehogy sem leszek elég jó, és azok a mondatok sem segítenek, amik a médiából rám zúdulnak. Mikor leszek akkor elég jó? Elég csak mínusz 10 kilót ledobnom, vagy menjek el emellett szájfeltöltésre is? Nincs rendben a másik szégyenbe hozása. Nem kapunk levegőt egymás rosszindulatától, én pedig nem kapok levegőt a felelőtlenül kiejtett szavaktól, melyeket egy rádióműsorban bárki kiejthet.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek