Előítélet helyett mi lenne, ha kérdeznél? Vagy hallgatnál...

- Nem lett volna gond, ha beiktat egy hónaljgyantát az elmúlt napokban, nem beszélve a fodrászról. Meg ha már egyszer elment körmöshöz, a következő alkalmat sem kellett volna kihagynia. És persze mindehhez még egy unott arc is társul. Van vagy negyven éves, de legalább ötvennek látszik. Se egy mosoly, se egy apró előzékeny mozdulat, leszámítva a telefonnyomkodást. Nyilván, séta közben erre nagy szüksége van... - folytatja az előítéleteiből könnyeden formált szóáradatot. - Láthatóan frusztrált is. A gyűrűből ítélve gondok lehetnek abban a házasságban, talán még a borosüveghez is szoros barátság fűzi, a puffadt arcából kiindulva.

- Ugyan, kérlek, te is pontosan tudod, hogy a kinézet nem minden. Mindenkinek más a szép, más a természetes. Van, akit nem zavar az ősz hajszál, van, aki hallani sem akar róla. Mellesleg, a hölgy a szomszédban lakik, és egy hónapja hunyt el a férje hosszas betegség után. Megviselte a dolog, szinte pár nap alatt megőszült. Hiába volt ideje felkészülni arra a bizonyos váratlanra, teljesen kikészült. Érthető módon nagyon megviselte a dolog - korrigálja barátnője ítéletét Niki.

- És mit szólsz ahhoz a fiúhoz? - folytatja Lilla az értelmetlen, de sokak által kedvelt beskatulyázást, tudomást sem véve Niki előző kiegészítéséről. - Tuti, hogy minden ujjára jut egy csaj, és most is épp valamelyiknek írogat. Még a szeme sem áll jól. Látszik rajta, hogy elcsábít, magába bolondít, aztán ha megkapta, amit akart, akkor ott hagy a fenébe. Eléggé szexi, de tuti nem egy lángelme. És valószínűleg többet áll a tükör előtt, mint én. A kedvenc könyv fogalmát meg hírből sem ismeri, nemhogy konkrét címről.

- Hát ma nagyon nincs szerencséd, ő is itt lakik a lakótelepen - vág közbe Niki. - Az a srác Máté, és történetesen két hete jegyezte el a barátnőjét, akivel évek óta együtt vannak. Gyönyörű pár, és látszik, hogy fülig szerelmesek. Mellesleg sikeresen vezeti a saját cégét, amit sok éve alapított. De most akkor jöjjön az én választottam! - száll be unottan Niki a sztereotípia gyártásba.

- Tőlem nem messze ül egy lány. Kétségtelenül szép. Alkatilag szerencsés, szerintem nagyon nem kell küzdenie azért, hogy így nézzen ki. De azt hiszem, ez az összes erénye, ami elmondható. Vagy az apja, vagy pedig egy kedves balfék tartja el. Ki tudja, mit meg nem tesz a jólétért...? Szóval, csak megszületnie volt nehéz, a többi már jött neki magától. Munkában nem szakad meg, de természetesen semmi sem elég jó neki. Örök elégedetlen, és mindig mást okol a hibákért.

- Hol ül? Nem látom - nyújtogatja a nyakát tovább Lilla.

- Tőlem jobbra - mosolyog Niki.

- Hát szerintem ez pont nem igaz. Szerintem egy szép és okos lány. Mindenért saját maga dolgozik meg, ha kell, napi 10-12 órában. Senki sem segít neki semmiben, mindent egyedül intéz, csak magára számíthat. Legalább heti négyszer jár edzeni, és salátán él, hogy kinézzen valahogy. A konfliktusokat pedig utálja. Képtelen haragudni másokra. Szóval, a látszat néha csal - veti oda Lilla sértődötten a már elcsépelt mondatot.

- Nocsak! Bár nem kiskabát, mégis magadra vetted a dolgot? Ha rólad van szó, akkor az más, ugye? - kérdezi Niki nevetve. - Lehet, mindenkinek saját magával kellene foglalkoznia először, nemde? Egyébként tudtad, hogy oldalt elszakadt a szoknyád? Lehet, már reggel óta így jársz-kelsz a városban? A helyedben nem is akarnám tudni, mások mit gondoltak közben rólad...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock