5+1 női szokás, ami megőrjít - pedig én is nőből vagyok!

Nő vagyok ízig-vérig, női problémákkal, nézőponttal, ruhatárral és kommunikációval. Bizonyos szokások azonban - melyek a közvélekedés szerint a nőkre jellemzők - az őrületbe kergetnek. Vagy azért, mert alapból távol állnak tőlem, vagy mert annyiszor láttam már, hogy viszolygok tőlük.

Mindegyiket megértem, vagy legalább próbálom - hogy mennyire sikerül, az már más kérdés.

1. Nyomkodás életre-halálra!

A pattanásokról mindig a barátnőm sommás véleménye jut eszembe: "Imádom, ahogy a köröm nekifeszül a bőrnek, és kirobban a közepe!" Nincs egyedül ezzel az érzéssel. A nőknek szinte kéjes érzést okoz a bőrt elcsúfító mitesszer kiműtése, főleg, ha az életük párján terpeszkedik.

Engem viszont kéj helyett jól beazonosíthatóan hidegrázás kerülget a kozmetika "sztárjai" láttán. Magamon is utálok ilyet csinálni, pláne máson. Amíg nem szembesültem azzal, mennyit segítek a másiknak, ha megszabadítom a kellemetlen dudortól, csak haladéktalan esetben vállaltam az operációt. A nyomkodást azóta sem szeretem, de azért jó érzés látni, ha a másik örül.

2. "Nincs egy rongyom sem!"

Ki ne hallotta/mondta volna már e női klasszikust a szekrény előtt? A pánik gomb akkor is megnyomódik, ha a ruhák szinte kiömlenek a szekrényből, egy nő ugyanis sosem aszerint határozza meg a "rongyai" számát, hogy ténylegesen mennyi van belőlük. Hiába lóg az orra előtt 6 blézer, ha egyszer épp egyik sem jó...

A gardrób dráma komoly dolog, ezért már kisiskolás korban igyekeztem elkerülni. Akkoriban mindig ki kellett készíteni a szék támlájára a másnapi szettemet, így nem volt reggeli tanakodás. A jó szokás megmaradt: már előző este kitalálom a másnapi outfitemet, és - legyen szó irodáról vagy glamúrról - ragaszkodom az első megérzéshez.

3. Hétvégi kiruccanás = nagy bőrönd.

Külön szett kell a városnézéshez, a vacsorához, az esti sétához, az úszáshoz és a reggeli kávézáshoz? Ezt a női szokást speciel megértően kezelem, mert én is messziről indultam... A hosszú hétvégéhez rendületlenül vittem 2 pár magassarkút, hiszen a vacsorának meg kell adni a módját.

Sokáig ragaszkodtam az ideámhoz, amíg végül meggyőztem magam: az egész napos túra után egy porcikám sem kíván majd tűsarkúban billegni. Azóta igyekszem praktikusan csomagolni, hiszen már a kézipoggyászt sem adják ingyen.

4. "Tuti, hogy jól áll ez a ruha?"

"Nem nézek ki hülyén?" "Mire gondolsz most?" "Szerinted ez túlzás?" Egy nő nem csupán beszívja, hanem ontja is az információt. Fontos és kevésbé fontos dolgoknál is legalább duplaannyi kérdést tesz fel, mint egy férfi. A kérdés cunami pedig roppant fárasztó: olykor egy egyszerű csetelés is leszívja az energiát, hát még az élő beszéd. Én nem kérdezem meg, jól áll-e a ruha, csak felveszem. Egyszerűen azért, mert a bennem élő kritikus énemmel már megbeszéltem...

5. Dráma, dráma, dráma...

Nem vette fel azonnal a telefont, undok volt a kolléga, csak egy lájkot küldött életünk szerelme. Apróságok, melyek egy nő szűrőjén keresztül rögtön felnagyítódnak, különösen, ha embertársainkról van szó. Szem szűkül, ajak szorul, homlokra súlyos redő borul.

A profi befelé drámázók, mint én, nem bírják a nagyjelenetet - még akkor sem, ha csak ketten vagyunk a szobában. Értem én, hogy ki kell adni a feszültséget, de egyelőre nem megy a hangos kiborulás. Igyekszem gyakorolni, pusztán kísérleti jelleggel.

+1 "Ezt most rögtön el kell mesélnem neked!"

A nők állítólag úgy vezetik le a beérkezett információ okozta feszültséget, hogy azonnal megszabadulnak tőle. A barátnő tökéletes "tárhely" erre, hiszen a folyamat közben rögtön analizálni is lehet - így lesz a semmiségből egzisztenciális válság.

Én viszont roppant szűkmarkúan mérem az információt: krimiként vezetem elő a történetet, és mire eljutok a feszültség csúcspontjáig, szerencsétlen beszélgetőtársam alig tud meg valamit. Többszöri visszajelzés után azért elgondolkodtam: ha nem is leszek hírharsona, legközelebb azért nagyvonalúbban mérem az információt.

Persze, ezek a szokások nem nagy tragédiák - kellő humorral és empátiával érdemes kezelni őket. (Nyugodjunk meg, a férfiak sem különbek nálunk, ez azonban már egy másik cikk témája.) Nő vagyok ízig-vérig, női problémákkal, nézőponttal, ruhatárral és kommunikációval - csak nekem más jellemzőkből jutott több, melyekkel képes vagyok előidézni a tébolyt. Egy dolog azonban biztos hasonló: szempillafestés közben én is o betűt formázok az ajkaimmal.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?