Ha azért olvasol minket férfiként, hogy jobban megértsd a nőket, akkor most egy profi kommunikációs tanács jön számodra: amikor a párod (húgod, havernőd, édesanyád) panaszkodik, ne okosságokat zúdíts rá, hanem hallgasd meg, öleld át, szidd vele kicsit a rendszert! A megoldás várhat.
Egy fiatal lányra egy borfesztivál utolsó koncertje után farkaséhség tör rá. Elindul a párjával, hogy harapnivalót keressenek, de sehol nem találnak büfét, ami még nyitva volna. Bosszankodva szidja a vendéglátósokat, akik nem ismerik fel, hogy a szeszfogyasztás hatására a közönség megéhezik, ezért ebben a kései órában is nagyot kaszálhatnának, ha még egy órácskát nyitva tartottak volna.
A fiatalember erre hűvösen kioktatja: "Tudod nagyon jól, hogy ebben a városban 10-kor minden bezár, előbb kellett volna a vacsorára gondolnod - pláne, hogy én már két órája is mondtam, hogy menjünk, együnk valamit." A végére kicsit fel is húzza magát: "Egyébként is, mit gondolsz magadról, ha megéhezel, rögtön ott terem a semmiből egy kisvendéglő, tettrekész szakáccsal?"
Természetesen tudjuk, hogy jó esetben a srác ilyenkor nem trollkodik, hanem azért gurul dühbe, mert úgy érzi - mert erre nevelték -, hogy neki kell megoldania a problémát. A problémát, ami nyilván megoldhatatlan akkor és ott, legfeljebb a fesztivál területét elhagyva lehet meleg ételhez jutni.
Mivel reakciójára a nő természetesen felhúzza magát (ne felejtsük, éhesen harapós az ember), forró vita következik, amiben elhangzik, hogy a lány sosem tud semmit sem előre eltervezni, és mindig az utolsó pillanatban vagy utólag akar csak lépni. A pasas pedig egy érzéketlen, bunkó pokróc, akiből az empátia leghalványabb szikrája is hiányzik. Mire észbe kapnak, a vita már réges rég nem a kajáról szól, hanem egymás hibáinak felhánytorgatásáról - bicskanyitogató stílusban.
A megoldás egyszerű, kedves barátom. Amikor a számodra fontos nő bosszankodik, panaszkodik - akár nagyobb horderejű dolgokban is, mint amilyen a kaja - még csak véletlenül se jusson az eszedbe:
- A, hidegen kioktatni (még ha történetesen igazad is van)
- B, leszidni (ez végképp nem hiányzik, nem óvodás már)
- C, ott helyben kezelni azt a problémát, amit nyilvánvalóan nem lehet.
Mit tegyél helyette? Egyszerű. Először is, hallgasd meg, hadd bosszankodja, panaszkodja ki magát! Segít, ha néhány mondatban ebben te is osztozol - mert a nők számára az empátia a kommunikáció kulcsa. Jelen példánknál maradva a legjobb, ha te magad is szidod kicsit az élhetetlen vendéglátósokat és értetlenkedsz: hogyhogy nem jutott eszükbe kitolni egy kicsit a mozgókonyha nyitvatartási idejét a koncertek utánra? Más, ennél súlyosabb problémáknál a leginkább azzal tudod megnyugtatni a társadat, ha átöleled, megnyugtatod, szeretgeted kicsit.
Megnyugtatlak: nem, nem tőled várja a megoldást. Felnőtt ember. Ha vár is valamiféle segítséget, azt sem azonnal. Reálisan gondolkozik. Nem kell tehát megmentened a világot, nem kell lacikonyhát nyitnod, hogy megvendégeld őt és a barátnőit ezen a kései órán. Bőven elég, ha tudja, hogy mellette állsz - az apró és a nagyobb dolgokban is -, és a hideg "én előre szóltam helyett" az empátia hangja szól belőled.
Hidd el, megéri: ha az első forgatókönyvhöz ragaszkodsz, akár még egy óra múlva is veszekedtek, a kommunikációs tanácsra hallgatva azonban már tíz perc alatt túl is vagytok a témán, és gond nélkül tudtok egymásra koncentrálni... Vagy épp a tényleges megoldásra, ami mondjuk - jelen helyzetben - az, hogy beugrotok a közeli éjjelnappaliba valami kajáért, hogy a borgőzös gyomorsav kicsit csillapodjon...
Ugye, milyen egyszerű? "Én megmondtam!"
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
