Az ajtót kinyitottam, a szívem bezártam előtted!

Nincsen örökös bérleted a szívemhez, és ha a ma biztosnak tűnik is, a holnap még lehet bizonytalan. Megéltem boldogtalan éveket, beszéltem, majd hallgattam, próbálkoztam, majd megálltam.

Mindent megtettem annak érdekében, hogy jelezzem: ez így nem jó nekem! Ám a hitem és a közös életbe fektetett energia hasztalan volt. Ahogyan a nők többsége, úgy én is évekig a "majd holnapra kialszod" jegyében lettem leintve.

Ám én nem felejtettem el a sérelmeket - csak a férfiak gondolják, hogy ez lehetséges -, és a poharam lassan betelt. Összepakoltam, és bár anno csak egy bőrönddel érkeztél, most mégis sokkal nagyobb lett a csomag: tele olyan dolgokkal, amelyeket én vásároltam, remélve, hogy a figyelmességem elismerésre lel.

Nem így lett: a mosolyom egyre szomorkásabbá, a tekintetem fakóbbá vált, a kapcsolatunk pedig már csak papíron létezett. Levegőt akartam, ítélkezéstől mentes, szép szavakat, ezért szélesre tártam az ajtót, és bezártam a szívemet. Könnyebbséget éreztem, mert tudtam, ezután már csak jobb lehet.

Elengedtem a múltat, mint egy nehéz terhet, és téged is, hiszen hosszú ideje már csak szomorúságot okoztál nekem. Te pedig mintha nem értetted volna meg, hogy ez nem átmeneti helyzet, hanem most már eszerint kell tervezned a jövőt. Megpróbáltál újra visszahúzni a mélybe, a sötétségbe, hiszen szerinted nem volt ez olyan rossz, hogy vége legyen.

Forrás: Shutterstock

Ám ha egy sokat szenvedett nő dönt, akkor az végleges. Akkor nincsen "talán", ahogyan nincsenek csodás emlékek sem, amikre visszanézne, csak a szomorú évek nyomai. Szabadulni szeretne, nem pedig visszakúszni az árnyékba, ami igaz, hogy eltakar, de nemcsak lelkének sebeit fedi el - hanem a napot is, mely még csodákat ígérhet. Nem akkor kell a férfinak felébrednie, mikor a párja már döntött, nem akkor kell hiányt éreznie, amikor a szívében már eltávolodott tőle a másik.

Éveket ajándékoztam neked magamból, a figyelmemből, és még egy köszönöm sem hagyta el soha a szádat, úgyhogy nincs visszaút! Nem gondolom át még egyszer azt, amit rég meg kellett volna tennem! Itt voltam évekig, értékelhetted volna a jelenlétemet, de akkor ez csak megszokott volt számodra, nem pedig becses. Hát akkor most se legyek érdekes, csak mert felálltam és kimondtam: ennek vége!

Nem a szakításnál kell rádöbbenni arra, mit veszíthetsz - sokkal korábban kellett volna ébredned. Nem tetted meg, és most sem a szeretet vezérel, csupán a birtoklási vágyad. Későn vetted észre, hogy a döntés évek óta érlelődött bennem. Jeleztem, de nem figyeltél, szóltam, de nem hallgattál meg.

Döntöttem. Túl késő minden, felesleges a megbánás hamis látszatát keltened vagy olyat ígérni, amiről te is tudod, hogy nem tartod be. Mert én nemcsak hallgattam, hanem tanultam is, és ez a tudás felbecsülhetetlen. Szóval, ne akarj most sem, ha eddig nem így volt! Nincsen örökös bérleted a szívemhez, a közös múltunk pedig merüljön csak feledésbe! Az út mindkettőnk számára egyirányú, és visszafordulni nem lehet.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek